Ez az utolsó része a Római levél 9-11. fejezetek fejtegetésének. Az összefüggés kedvéért a Róm 11,25-től kezdve kell olvasnunk a szöveget. Legutóbb a 25-27. versekkel foglalkoztunk.
Nem szeretném, testvéreim, ha önmagatokat bölcseknek tartva nem vennétek tudomásul azt a titkot, hogy a megkeményedés Izraelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak, (Említettem, hogy a „bejutás” annyit jelent, hogy mint vad ágak beoltatnak az olajfába.) 26 és így üdvözülni fog az egész Izrael, ahogyan meg van írva: „Eljön Sionból a Megváltó; eltávolítja a hitetlenséget Jákob házából, 27 és én ezt a szövetségemet adom nekik, amikor eltörlöm bűneiket.”Ezúttal a 28. verstől kezdve foglalkozunk az Igével. Ezekben a versekben az apostol összefoglalja mindazt, amit Isten az évszázadokon keresztül tett. Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, 29 hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. 30 Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31 úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. 32 Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. 33 Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! 34 Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? 35 Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” 36 Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen.
Jelenlegi témánk: Isten terve a nemzetekkel. Az apostol Izrael népének jövőjével és elvettetésük okával foglalkozik. Isten tervében a zsidók engedetlenségének következménye a pogányok üdvössége, a pogányok üdvösségének távoli célja viszont a zsidók féltékenységre ingerlése, amint azt Mózes a Deut 32-ben tanította, és melynek következménye visszahat a zsidókra és az egész világra kiterjedő áldásba torkollik. Az apostol az olajfa példázatát használta, mely az Ábrahámmal kötött szövetséget és áldásokat, ill. az azt követő szövetségeket, a Dávidi és az Újszövetséget ábrázolja ki. Pál rámutat arra, hogy a természetes ágak Izráelt ábrázolják ki, a gyökér pedig Ábrahámot és az ősatyákat képviseli. A zsidók kitörettek és a pogányok, a vad ágak lettek beoltva. Ez persze ellentmond minden mezőgazdasági vagy kertészeti szabálynak, hiszen senki nem fog vad ágakat egy nemes fába beoltani. Aztán azzal a gondolattal folytatta, hogy ha Isten beolt vad ágakat a nemes törzsbe, akkor mennyivel inkább fogja a nemes ágakat visszaoltani a saját olajfájukba. Ez egy logikus következtetés és reménység. A pogányok üdvössége történelmi tény, mely szemünk előtt játszódik le. Ez a legerősebb érv a jövő etnikai zsidóság üdvösségének reménységére, hiszen ők a természetes ágak. Ha minket, pogányokat Isten beoltott üdvösségünkre természetellenes módon, akkor várható, hogy az etnikai Izraelnek lesz jövője. Említettem, hogy sok evangéliumi hívő ember negatív beállítottságú Izrael népi jövőjét illetően.
Ez felveti a kérdést: mi Isten terve a népekkel? Ezért Pál áttekintést nyújt arról, hogyan bánik Isten a népekkel, Izrael népével és a pogány népekkel. A 11,28-32-t olvasva feltűnik, hogy az irgalom és a megkegyelmezés fogalma négyszer fordul elő. Ez a kulcsszó! Amikor a „titokról” ír a 25. versben, vagyis Isten tervéről a népekkel, akkor Isten tervének középpontjában úgy látszik az irgalom szó áll. Isten irgalmas mind a pogányokhoz, mind a zsidókhoz. Ez Isten tervének a titka a korszakokban. Ha visszatekintünk a történelemben Ádámig, majd a jövőbe pillantunk az idők végére, akkor láthatjuk, hogy Isten üdvtervében a kulcsfogalom az Ő irgalmasságának megnyilvánulása. Az irgalmasság szó görög megfelelője az „eleos”, mely egy nyomorult állapotban lévő ember rászorultságát fejezi ki. Valaki egyszer így fejezte ezt ki: a bűnös kegyelemre, a nyomorult irgalomra vár. Aki bűnös, az nyomorult, ezért említi az Írás és különösen Pál a két fogalmat egymás mellett: kegyelem és irgalom. A görög kifejezés magában rejti azt, hogy „valaki másokon él vagy élősködik”. Létezik egy görög szó, az „eleémasszuné”, ami annyit jelent, hogy adomány, könyöradomány, melynek a gyökere az irgalmasság. „Eleos” tehát azt jelenti: „másokon élni”.
Volt egyszer egy skót asszony, aki egy prédikátor házánál takarított minden pénteken. Mindig magával vitte a gyerekeit és aznap valamennyien a prédikátornál ebédeltek. Miután a prédikátor elmondta az asztali áldást, az asszony mindig azt mondta a gyerekeknek: „Egyetek nyugodtan, nem kell fizetnünk, ez a lelkész költségére megy.” Hetek múlva egyszer aztán a lelkész megjegyezte: Amikor maga azt mondja a gyerekeinek, hogy egyenek nyugodtan, nem kell fizetniük érte, akkor mindig egy ige jut az eszembe az Efezusi levélből (2,4): „de Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett”. Az Ő irgalma miatt mondhatjuk, hogy egyetek meg mindent, az Úr fizetett érte, nekünk ma nem kell fizetnünk. Ez Isten irgalmassága, ami annyit jelent, hogy bűneinkért az Úr Jézus Krisztus fizetett és örvendezhetünk üdvösségünkben, mert nem kell az adósságunkat kifizetnünk, amivel tartoznánk.
Pál apostol beszélt a nemzetekről és a nemzet üdvösségéről, és ezekben az utolsó versekben emlékeztet és összefoglalja Isten tervét a nemzetekre nézve. Észrevehető, hogy a 28-32. versekben tulajdonképpen a Róm 9-11 fejezetek a csúcspontját éri el. Itt két kiegyensúlyozott szinopszist találunk. Mindkettő ugyanarra a mintára épül. Mindegyik magában foglal egy pár antitézist, majd a végén egy magyarázó résszel zárja az apostol.
Szeretném ezt megmagyarázni. Először azt mondja a 28. versben: Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek. Ez az antitézis egyik oldala. de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért. Ez a másik oldal. Aztán jön a magyarázat: hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Aztán következik egy második antitézises pár a magyarázattal, ezúttal kicsit részletesebben: Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén – ez az egyik oldal –, úgy ők is engedetlenné váltak most (azaz a zsidók), hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. Ez az antitézis másik oldala. Aztán jön a magyarázat: Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön. Ez arra utal, hogy az apostol nagyon óvatosan válogatja meg szavait. Nagyon gondosan fogalmazza meg Isten üdvtervét a nemzetek számára. Fontos megértenünk azt, mit tesz Isten napjainkban és hogyan kivitelezi tervét, és fontos megértenünk saját viszonyunkat ehhez a tervhez.
A 28-29. versekben Izrael jövője van leírva számunkra. Fontos szem előtt tartanunk azt a fundamentális igazságot, hogy Isten nem változik. Az Ószövetségben Isten így fejezi ezt ki: Én, az ÚR, nem változtam meg.(Mal 3,6) Ha Isten feltétel nélküli ígéreteket tesz, akkor azokat be fogja teljesíteni! Isten persze adhat feltételes ígéreteket is. Az ilyen ígéretek bizonyos feltételekhez vannak kötve. Ezek meg vannak határozva. A nagy ígéretek, melyeket Isten Ábrahámnak, Dávidnak tett és az Újszövetség ígérete a bűnök bocsánatára, mind feltétel nélküli ígéretek voltak. Ezek egyedül Isten hűségétől és változatlan természetétől függenek. Ha ezt megértettük, akkor olvassuk el a 28. verset: Az evangélium miatt tehát ellenségek Isten szemében tiértetek, de a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért. Ez Izrael jövőjére vonatkozik. Az „ellenségek” szó jelen esetben passzív jelentésében áll. Itt nem Izrael aktív, Isten ellenes magatartásáról van szó. (Ilyen értelemben valamennyien Isten ellenségei vagyunk). Arra utal itt Pál, hogy mivel Izrael elvetette a Megváltót, ellenséggé lett. De a kiválasztás miatt kedveltek az ősatyákért, más szóval a kiválasztás Isten szövetségeire utal, melyeket az ősatyákkal kötött és az ószövetség korában többször megismételt. Az ígéretek szerint Isten szeretete el fogja érni Izraelt. Izrael nem érdemli ki az ígérteket, de egyedül Isten hűsége a garancia az áldások kiáradására.
Itt gyakran felmerül a kérdés: És mi van Izrael hitetlenségével? Nem ők ölték meg Istent, nem ők juttatták keresztre Jézus Krisztust? Persze, de nem ők egyedül, a pogányok éppúgy megölték Jézust. Jézus halálában mindenkinek része volt. A kérdés: A hitetlenség nem semlegesítette-e Isten ígéreteit? Pál már választ adott erre a 3. és a 9-11. fejezetekben. Róm 3,2-4: Elsősorban az, hogy Isten rájuk bízta igéit. 3 Mi következik azonban ebből? Ha egyesek hűtlenné váltak, vajon az õ hűtlenségük megszünteti-e Isten hűségét? 4 Szó sincs róla! Sőt azt kell mondanunk: igaz az Isten, az emberek pedig valamennyien hazugok, amint meg van írva: „Igaznak kell bizonyulnod beszédeidben, és győznöd kell, amikor perelnek veled.” Isten feltétel nélküli ígéretei be fognak teljesülni. Lehet, hogy ezek az ígéretek halasztást szenvednek, de azok számára, akik Krisztusban vannak, be fognak teljesülni.
29 hiszen az Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok. Mit ért ezalatt az apostol? Isten ígéretei változhatatlanok. A „visszavonhatatlanok” szó azt jelenti, hogy Isten nem bánta meg! …hiszen Isten ajándékait és elhívását nem bánta meg. Visszavonhatatlanok Isten ígéretei, mert nincsenek feltételekhez kötve.
Mit értsünk az ajándékok és Isten elhívása alatt?
Valaki egyszer a Szentszellem ajándékaival kapcsolatban idézte ezt az igét: „Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok”, amivel bizonyítani akarta, hogy a szellemi ajándékok, melyeket Isten az újszövetségi gyülekezetnek a szolgálat céljából adta, maradandó ajándékok és ezért a gyógyítás, a nyelveken szólás, a csodák ajándékai még ma is jelen vannak a gyülekezetben. Természetesen Pál apostol itt nem a szellemi adományokról beszél. Nem szabad kiragadni egy igét az összefüggéséből! Amikor Pál arról ír, hogy Isten ajándékai és elhívása visszavonhatatlanok, akkor Izraelre és a nekik adott ajándékokra gondol. Ha visszalapozunk a Róm 9,4-5 versekhez, akkor látni fogjuk, hogy mik is ezek az ajándékok: …akik izraeliták, akiké a fiúság és a dicsőség, a szövetségek és a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek, 5 akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen. Ezek az ajándékok formálták Izraelt Isten népévé. Izrael volt Isten ajándékainak őrzője és ezeken keresztül voltak képesek napjaikban Isten Igéjét hirdetni és tehettek bizonyságot.
És az elhívás? Az elhívás az a kiválasztás, amivel Isten Ábrahámot kihívta Úrból, a Káldeusok földjéről, majd ezt követően a történelem folyamán elhívta azokat a hithű embereket, akikre rábízta Isten Igéjét. Ezért Isten elhívása és ajándékai megbánhatatlanok, visszavonhatatlanok.
Finkelstein rabbi évekkel ezelőtt így nyilatkozott Izrael kiválasztásával kapcsolatban: „Isten kiválasztása egy kiválogató szolgálat volt. Ez minden zsidót elkötelez az utolsó nemzedékig e földön.” Ez egy igaz mondás, mert Isten kiválasztása elkötelez. Persze ez nem minden egyes zsidóra érvényes, mivel létezik egy Izrael Izraelen belül. Fontos, hogy Izrael egy hívő Izrael legyen. Isten ígéretei elköteleznek. Isten elkötelezte magát ígéreteinek beteljesítésére.
A 30-32. versben az apostol kiegyensúlyozott fejtegetéseinek végéhez ér. 30 Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31 úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. Ezekben a mondatokban azt látjuk, hogy megismétli az előző versek mondanivalóját. Mit is mond az apostol? Az ószövetségi időkben Isten kiválasztotta Izraelt, a pogányok pedig hitetlenségben voltak. A jelen korszakban a pogányok elfogadottá váltak, és most Izrael a hitetlen. Isten feltétel nélküli ígéreteinek fényében most várható, hogy Izrael a jövőben egy hívő nép lesz és rajtuk keresztül az egész pogány világ áldást nyer. Az út végére jellemző, hogy mind a zsidó, mind a pogány kegyelemből lesz megmentve és mindkettő, a zsidó és a pogány, az engedetlenség útján és az időleges engedetlenségen keresztül jutnak a kegyelem birtokába.
Ezt részleteiben is megvizsgáljuk, mielőtt azonban erre rátérek, szeretnék rámutatni egy szóra, mely kérdést vet fel azokban, akik a szöveget figyelmesen olvasták vagy más fordításokat tartanak kezükben. Egyes kéziratokban szerepel egy szócska a 31. versben: …hogy a nektek adott irgalom révén végül most ők is irgalmat nyerjenek. Ez probléma. Nincs magyarázatom erre. Vannak jó kéziratok, melyekben nem szerepel ez a „most”, más jó kéziratokban megtalálható. Egyes kéziratokban, ahogyan a katolikus fordítás is mondja, ez áll: …úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. Ez a jövőben bekövetkezendő népi Izrael megtérésére utal. A kézirat másolói sokszor követtek el hibát. Mi is gyakran ejtünk hibát, amikor valamit lemásolunk. Vagy kihagyunk egy szót, vagy kétszer írunk le egy szót. Erre sok példát találunk a bibliai kéziratokban. Gyakran egész sorokat kihagytak a másolók. – Ebben az esetben nem lehet tudni, hogy ez a második „most” megfelel-e az eredeti szövegnek. Amennyiben ez a „most” megfelel az eredeti szövegnek, akkor ez azt jelenti, hogy Izrael most nyer irgalmat. Más szóval Izrael a pogányok megtérése révén féltékeny lesz és Izrael, mint maradék, meg lesz mentve a mostani korszakban. A jelen korszak végére is utalhat a „most”, amelyben élünk. Tehát a jövőre, de a mostani kor végére utal.
Ha a „most” szó nincs a szövegben, akkor végső fokon a korszak végéről van szó, amiről Pál apostol azt mondja: így üdvözülni fog az egész Izrael (11,26). Gyakran bizonytalanok vagyunk, de szükségünk van a Római levélre.
Mit is mond Pál? Ha Isten üdvtervét a korszakokra nézve szemléljük, akkor a korszakok kezdetén a pogányok engedetlenek voltak. A Genezis elején Isten megteremtette a világot, majd az ember bűnbe esett. Isten ítélete az emberek felett abban nyilvánul meg, amit Pál a levele elején háromszor említ: Isten kiszolgáltatta őket. Isten üdvtervének kezdetét a pogányok engedetlensége jellemezte, hogy Izrael irgalmasságot nyerhessen. 30 …ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén. Ez a Genezis 1-11. fejezete! A pogányok engedetlensége az Ószövetség kezdete!
A Gen 12-ben Ábrahám elhívásáról olvasunk és arról, hogy Isten miként folytatta vele programját. 30 Mert ahogyan ti egykor engedetlenné váltatok Isten iránt, most pedig irgalmat nyertetek az ő engedetlenségük révén, 31 úgy ők is engedetlenné váltak most, hogy a nektek adott irgalom révén végül ők is irgalmat nyerjenek. Izraelt Isten kiválasztotta, engedelmes volt, később azonban engedetlenné lettek. Izrael ideje a Gen 12-vel kezdődött el és a golgotai keresztnél ért véget. Az apostol a Róm 11,7-ben ezt írta: Mi tehát a helyzet? Amire Izrael törekedett, azt nem érte el. A kiválasztottak azonban elérték, a többiek pedig megkeményíttettek.
Az első lépés a pogányok engedetlensége és Izrael kiválasztása, majd engedetlensége.
A második lépés a mai kor, amelyben Isten a pogányok közül választ ki, ahol a pogányok be vannak oltva az olajfába. Ennek kell féltékenységre ingerelnie Izraelt, hogy végül megmentessenek.
A harmadik lépés a pogányok teljességének ideje, a mai kor, az Írás szerint ismét engedetlenséggel fog végződni. A gyülekezet hitetlenségbe és hitehagyásba fog beletorkolni. Ennek minden jelét láthatjuk napjainkban. Ha egy nagy történelmi egyház, a presbiteriánus vagy református egyház ma kijelenti, hogy Jézus Krisztus valóban Isten, akkor ennek örülni kell. A tragikus csak az, hogy egy egyháznak, melynek gyökerei Kálvin Jánosra nyúlnak vissza, aki számára Krisztus istensége egy fundamentális, alapvető bibliai tény volt, ma már ezt egy nyilatkozatban kell kijelentenie. Ez nem jelent mást, mint hogy az egyháztagok nagy része számára Jézus Krisztus istensége problémát jelent. Ha az egyházak számára a Szentháromság kérdése alapvető tétel, akkor ilyen alapon ez is kétségbe vonható. Jellemző az is, hogy ha egy teológus hisz Jézus Krisztus testben való feltámadásában, akkor sok történelmi egyházi gyülekezetben nem kap állást mint lelkipásztor.
A negyedik lépésben Izrael féltékenységre lesz ingerelve a pogányok üdvössége által, hitre fognak jutni és egész Izrael meg lesz mentve. Ennek folytán egy olyan nagy áldás árad ki az egész világra, hogy olyan lesz az mint „élet a halálból” (Róm 11,15). Erről ír János a Jel 4-20-ban.
Hadd foglaljam össze Isten üdvtervét:
1. Gen 1-11 fejezetei: a pogányok engedetlensége.
2. Isten kiválaszt egy embert, Ábrahámot a pogányok közül, mely egy nemzeti program kezdete lesz. Ez Izrael népének kiválasztása. Izrael népe a golgotai keresztnél engedetlensége tetőfokára jutott.
3. Az evangélium eléri a pogányokat és a pogányok teljessége be lesz oltva az olajfába. Ez pünkösdkor vette kezdetét és a gyülekezet hitehagyásával fog végződni (ApCsel 2 – Jel 3).
4. Az utolsó idők nyomorúságában Isten ítélete eléri mind a zsidókat, mind a pogányokat és ebből származik majd a zsidó nép üdvössége, melynek folytán az üdvözültek száma olyan nagy lesz, hogy amikor a mennybe érünk egy olyan sokaságban fogjuk magunkat találni, mely megszámlálhatatlan lesz minden népből, nyelvből és törzsből. Milyen csodálatos Isten terve velünk!
Ezek után nem kell csodálkoznunk, hogy az apostol egy doxológiában, dicsőítésben tör ki: 33 Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai! Ha Pál apostol ennyire el van ragadtatva Isten bölcsességétől és tervétől a történelemben, akkor mit tehetünk mi? Ha megértettük Pál fejtegetéseit, akkor mi is csatlakozhatunk Isten dicsőítéséhez.
Mit ért Pál „bölcsesség” alatt? Isten céljára utal, melyet kivitelez a történelemben. Pál áttekinti azt, amit Isten a történelemben tett és tenni fog, s ennek következménye a dicsőítés. Megcsodálja Isten tervét, az Ő bölcsességét, hogy Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön (11,32). Az „egybezárt” szó azt jelenti: börtönbe zárt. Ugyanezzel a szóval találkozunk a csodálatos halfogásnál, amikor az Úr Jézus megkérdezi a tanítványokat, hogy fogtak-e valamit, mire ők beismerik, hogy egész éjjel halásztak, de egy halat sem fogtak. Az Úr megparancsolta, hogy vessék ki hálójukat a csónak másik oldalára és amikor behúzták a hálót, az a halaknak nagy sokaságát zárta magába. Az Írás azt mondja, hogy Isten minden embert a hitetlenség börtönébe zárt, hogy mindenkin megkönyörülhessen.
Ez azt jelenti, hogy minden egyes emberen megkönyörül? Minden ember üdvözülni fog? Akkor miért halt meg Krisztus? – Pál itt nemzetekről beszél. Isten mindenkit, minden nemzetet, a pogány népeket és Izraelt is egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin, minden népen megkönyörüljön. Nem könyörül mindenkin kivétel nélkül, de megkülönböztetés nélkül.
Miért zár be Isten mindenkit engedetlenségbe? Azért, hogy mindenki megtanulhassa, mit jelent Isten irgalmassága. Isten mind a népeket, mind a zsidókat meg akarja tanítani a kegyelem, az irgalmasság tanára. A kegyelem tanítását senki nem értheti meg, amíg nem ismeri fel bűnét és elveszett állapotát.
Mit ért Pál apostol Isten „ismerete” alatt? Az ismeret azokra az eszközökre vonatkozik, amelyeket Isten kegyelmének megnyilatkozására alkalmaz.
Pál végül újból az Írásokra hivatkozik, mint mindig: 34 Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? 35 Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?”
Egy pillanatra álljunk meg itt. Az arminiánus testvéreimnek kell most megjegyeznem valamit. Mi egyek vagyunk Krisztusban és szeretünk titeket. De olvassátok ezt a 35.verset figyelmesen. Ha igaz az, hogy Isten letekint a mennyből és tudja, hogy ki fog benne hinni és hitük érdeméért megjutalmazza őket a kiválasztással, akkor vajon lehetne-e azt mondani, hogy „ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie”? Tud-e az ember bármit is adni Istennek, amiért jutalmat kaphat? Az isteni bölcsesség nem lenne szabad, mivelaz emberi hit előfeltételeihez lenne szabva. Pál azonban azt mondja, Isten ítéletei és útjai kifürkészhetetlenek. Isten szuverén szeretetét tekintve csak annyit mondhatok: Ő szeretett engem és életét adta értem. Nincs erre magyarázat! Miért szeretett engem és miért szeretett téged?
Végül Pál így fejezi be: Ugyan „ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az ő tanácsadójává? 35 Vagy ki előlegezett neki, hogy vissza kellene fizetnie?” 36 Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen. Ez a válasz az előző „ki előlegezett neki…” kérdésre. Isten független szuverenitása a válasz. Senki nem adott Istennek semmit, mert minden tőle van. Isten öröktől fogva tudta, hogy Flesch Károly hinni fog benne. Miért? Mert Isten így határozott, hogy ő hinni fog és ezért tudta, hogy hinni fogok. Az én hitem is tőle van. És rajta keresztül, általa, a Szentszellem munkája által jutottam hitre. És Érte adatott a hitem, hogy dicsőítsem Őt.
Az Úr munkája a teremtésben és a megváltásban a mi kegyelmes, irgalmas Urunk munkája.
Övé a dicsőség mindörökké. Ámen. Csak övé a dicsőség. Ő nem osztja meg velünk a dicsőségét. Csak kegyelemből, csak hitből, odavezet: Istené egyedül a dicsőség.
Izraelnek van nemzeti jövője. Isten megőrizte Izrael népét. A nemzetek kellős közepén létezik ma egy Izrael! Miért? Mert Isten ígéretei visszavonhatatlanok és be fognak teljesülni.
Teológiai főiskolákban az elmúlt években kétségbe vonták azt is, hogy Ábrahám történelmi alak volt. Létezett-e valaha is egy Ábrahám? Él egy nép a föld színén, amely magát Ábrahám gyermekeinek vallja.
Azt is kétségbe vonják, hogy Mózes írta a Pentateucht (Mózes öt könyvét). De az a nép, amely most szétszórtan él a földön vallja, hogy Mózes a mi rabbink, a mi tanítónk.
Isten nem törődik azzal, amit ezeken a tanszékeken tanítanak, és ha ma még nem is látjuk átfogóan Isten tervét, de biztosak lehetünk abban, hogy Isten véghezviszi azt, amit eltervezett.