A mai témánk Jézus második eljövetelének bizonyossága. Nyissuk ki a Bibliánkat a Ján 14,1-3: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem! 14,2 Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? 14,3 És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ezeket a szavakat búcsúbeszédében mondta az Úr a felházban.
Nem meglepő, hogy a 20. században a nagy gondolkodók már borús képet festettek a világ és a történelem folyásáról. Pl. Bertrand Russel írta, aki nem volt keresztény: „A hívők minden munkálkodása, minden inspirációja és gondolata ki van szolgáltatva a pusztulásnak a naprendszerünk megsemmisülése miatt“. Ő egy nőcsábász volt, evett és ivott, boldog volt az életében, de egyszer meg kell jelennie Isten trónja előtt.
Will Durant, egy nyolvanas években elhunyt filozófus mondta: Lehetetlenség az ember maradandó nagyságában vagy az élet értelmében úgy hinni, hogy azt a halál nem nyeli el.
H.G. Wells, egy nagyon híres filózofus és író mondta: Minden, amit az ember életként megnevezhet, hamar véget ér, és az ember ezt nem tudja kikerülni.
Aldous Huxley utópiája, a Szép új Világ is az ember öngyilkosságával végződik, mert az új világot nem tudja elviselni.
Sok természettudománnyal foglalkozó zseni filozófált és gondolkodott el a kutatása és élete értelmén, noha soha nem tanultak filozófiát. Albert Einstein volt az egyik, aki már 40 évesen olyan gondolatokat fogalmazott meg a természetről és Istenről, amit néhány teológus rossz néven vett. Einstein azt írta, hogy nagyon kevésre tartja a kereszténységet. Az ortodox zsidóság sem mondott neki semmit. A Bibliát tartotta irányadónak.
Einsteinnek vitatkoznia kellett egy olyan fontos kérdésről, ami a világot foglalkoztatja. Ezt a témát választotta: Hogyan szabadulhat meg az emberiség a háborúk fenyegetésétől? Vitapartnerének Sigmund Freudot javasolta.
Einstein így érvelt: a nemzetek közti háborúk csak úgy kerülhetők el, ha az államok szuverenitásuk egy részét feladják. Azonban vannak olyan erős lélektani tényezők, amik megakadályozzák, hogy a népek feladják szuverenitásukat. Einstein azt mondta: Az emberben nyilvánvalóan van egy vágyakozás a gyűlöletre és a megsemmisítésre. Biztosan nem volt tudatában annak, hogy Jakabot idézte (4,1): Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket?
Einstein és Freud egy egészen sötét, pesszimista képet festett, ami még a mi elképzeléseinket is túlszárnyalja. Erre a következtetésre jutottak: fel kellene állítani egy legfelső bíróságot, amely a törvényeknek és határozatoknak érvényt szerezne. Ehhez szükség lenne arra, hogy a népek szuverenitásuk egy részét feladják, és akkor ugyanott vagyunk, ahol elkezdtük. – A népek tombolnak, és nincs megoldás a világ problémáira. Izrael tekintetében mondta Dan Schuftan egyik beszédében: Izraelnek nincs lehetősége a béke választására.
Egy keresztény másban reménykedik. Az ő reménysége a bibliai kinyilatkoztatás három nagy eseményén alapul. Ezek: a teremtésről szóló beszámoló, a kereszt, és Krisztus visszajövetele, amikor majd újra minden helyreáll. A Biblia egész tanítása erre a három eseményre épül.
Ha a központi eseményt, a keresztet meg szeretnénk érteni, akkor értenünk kell a teremtésről szóló tudósításban a bűnbeesést. Urunk Jézus keresztje, ahol drága vérét ontotta, az egész univerzum megváltásának alapja. Visszatérésekor fel fogja állítani a királyságát, és aztán újra helyre fog állni minden.
De biztos újbóli eljövetele? Vagy ez azoknak a keresztényeknek a reménysége, akik egy kicsit belelapoztak a Bibliába, és nekik van egy ilyen elképzelésük, amiben hisznek. Péter a második levelében így szól: (1,16) Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. Itt természetesen a megdicsőülés hegyének élményére utal, amikor az Úr három tanítványa, Péter, János és Jakab előtt megmutatta dicsőségét. E három tanítvány ízelítőt kapott a visszajövetel eljövendő dicsőségéből.
Mi nem voltunk ott jelen. De rendelkezésünkre áll Isten Igéje és egy további kinyilatkoztatás. Egy racionális bizonyítékot szeretnék felhozni és a bűnnel kapcsolatban érvelni. Kevesebb érvet szeretnék a Bibliából felhozni, noha használni fogom a Bibliát, inkább a világ bűneivel kívánok előhozakodni. Ha abból indulok ki, hogy Isten teremtette ezt a világot, amiben élünk, és ez az Isten igaz és szent, akkor egyszer el kell jönnie annak az időnek, amikor elválasztja a gonoszt a jótól, és amikor helyrehozza azt, amit a bűn okozott. Az Írás természetesen megerősíti ezt. Tudjátok meg, hogy utolér benneteket vétketek büntetése, szól az Írás. A 2. zsoltárban ezt olvassuk: Miért tombolnak a népek, milyen hiábavalóságot terveznek a nemzetek? 2,2 Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és felkentje ellen: 2,3 Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!, de egyidejűleg azt is mondja, A mennyben lakozó kineveti, az Úr kigúnyolja őket. 2,5 Majd így szól hozzájuk haragjában, izzó haragjában így rémíti meg őket. El fog jönni ítélni azért, hogy ezen a világon a rendet újra helyreállítsa.
A Róm 2,6-ban azt mondja nekünk az apostol, hogy Isten mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni. Eljön az idő, amikor minden újra helyreáll, és felfeddezzük majd, hogy Isten nemcsak szerető, irgalmas és együttérző, hanem szent és igaz is, és ezeket szeretete, irgalma és igazságossága nem törölheti el.
Isten tulajdonságai tökéletesen kiegészítik egymást. Ő igaz és egyidejűleg maga a szeretet. Társadalmunk elfogadja, hogy Isten a szeretet. A „jó Istenről“ szoktak beszélni. Azonban azt gondolják, hogy Isten szeretete annyira kiterjed mindenre, hogy szentségét és igazságát biztosan elnyeli. Rá fogunk jönni, hogy ez nem igaz.
Anne von Österreich állítólag egyszer ezt mondta Richelieunek: „Isten nem fizet jutalmat minden este, de meg fog fizetni.“ E világ bűnei tisztán logikai alapon megkövetelik azt, hogy e korszak végén Jézus visszajöjjön azért, hogy a rendet helyreállítsa.
A második logikus érv a történelem, ez az az érv, amit az egyházatyák tanítanak. Ha olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát, fel kell figyelnünk arra, amit az egyházatyák mondanak a bibliai tanításról. – Botorság azt állítani, hogy a Bibliából megismerjük az igazságot Jézus Krisztusról és az evangéliumról, és nem kell többé azzal foglalkozni, amit az első keresztények és a kétezer év során a keresztények gondoltak és tanítottak.
Ez egy sajnálatos tévedés. Krisztus Gyülekezetének hosszú története van, és a Szent Szellem az évszázadok alatt tanította a Gyülekezetét. Nem kellene alábecsülnünk azt, amit a Szent Szellem kétezer éven keresztül tanított a Gyülekezetnek. Az biztos, hogy mindent, amit az ember olvas vagy hall, amit más keresztények mondanak vagy tanítanak, azt az Írással össze kell vetni. Az embernek azonban tudnia kell, hogy nagy jelentőséggel bír az, amit az első és második században élő keresztények hátrahagytak nekünk, azok az emberek, akiket közvetlenül az apostolok tanítottak. Mit tanítottak az egyházatyák Krisztus visszajöveteléről?
A DIDAKE, egy 125 tájáról származó írás azt mondja: „Őrködj az életed felett és légy kész, mert nem ismered az órát, amikor az Úr újra el fog jönni.“ A második adventtel kapcsolatos hit már megvolt az első keresztényeknél, ez nem a későbbi generációk találmánya. Az első keresztények még életükben várták Jézus újbóli eljövetelét.
Jusztin mártír, az első nagy apologéta írta: „Ő el fog jönni dicsőségben“. Hit az újraeljövetelben. Iréneusz, Barnabás, Tertulliánusz, mindnyájan írtak Krisztus visszajöveteléről. A visszatérés számukra, úgy ahogy számunkra is, egy boldog reménység volt.
Most azonban térjünk vissza Isten Igéjéhez, ami biztosan jobban érdekel benneteket, mint a puszta logika a bűnnel kapcsolatban és az egyházatyák érvei. Clarence McCartney mondta: „Ha a Krisztus visszajöveteléről szóló részeket kihúznánk a Bibliából, akkor egy érthetetlen könyv lenne.“ Úgy gondolom, ez igaz, nem értenénk Isten kinyilatkoztatását. A bűn hozzátartozik a történelmünkhöz és ebben a történelemben Istennek mindent helyre kell hoznia.
Valaki utánaszámolt, és azt mondta, hogy az újbóli eljövetelt háromszázszor említi az Újszövetség. Az Újszövetségen háromszáz fejezet van, ami azt jelenti, hogy ha statisztikailag nézzük, akkor minden fejezetben van egy utalás a visszajövetelre.
Több, mint 300 hely van az Újszövetségben Krisztus visszajöveteléről. A bemerítkezés vagy a bemerítkezésről szóló tanítás a hét levélben csak tizenkilencszer fordul elő. Tehát Krisztus visszajövetelének nagyobb jelentőséget kellene tulajdonítani, mint a bemerítkezésnek, ezzel szemben a bemerítkezésre utaló különböző baptista gyülekezetek száma óriási. De hallottál már olyan nevű gyülekezetről, hogy „Krisztus Visszajövetele Gyülekezet“ vagy „Második Advent Gyülekezet“? Léteznek a „Hetednapi Adventisták”, de ott az igazság a hamissággal összekeveredik.
Az úrvacsorát hatszor említi az Újszövetség és vannak gyülekezetek, amelyek túlhangsúlyozzák az úrvacsorát.
Krisztus visszatérésének nagyobb teret kellene nyernie gondolkodásunkban. Attól tartok, hogy sok egyház ugyanazt a hibát követi el a második eljövetellel kapcsolatban, mint amit a zsidók az első eljövetelkor. Ők nem ismerték fel a Tanachban a szenvedő Messiást.
Az első keresztények számára az újbóli eljövetel nagyon fontos volt, annyira, mint a szenvedés és a kereszt. Gyakran nem tudok megszabadulni attól az érzéstől, hogy az első eljövetelt túlhangsúlyozzuk a második eljövetel rovására. Amikor az Úr Jézus az emmausi tanítványokat tanította, így szólt hozájuk: Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie? És Mózestől meg valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla szólt. A csalódott tanítványok nem számoltak a dicsőséggel és a szükségszerű szenvedésre nem voltak felkészülve. Hasonlóan ehhez, a kereszténység – általában beszélek a kereszténységről -,a visszajövetelt szem elől vesztette, és mindenütt az útszélen feszületeket állítottak fel.
Nézzük most meg az Írás bizonyságtételét! Nyissuk ki a Gen 3,15-nél, és tegyük fel a kérdést: ez a vers Krisztus visszajöveteléről szól? Ismeritek a híres bibliai verset: Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között: ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod. Ebben a próféciában a sátán és magja, és az Úr Jézus és magja közti ellenségeskedésről van szó. Azt mondja nekünk, hogy végérvényes összeütközés lesz e kettő között, a sátán halálosan megsebesül, az aszony magja pedig nem. – A kereszten a bűn és a sátán le lett győzve, halálosan megsebesült, és Jézusnak szenvednie kellett a kereszten.
Gyakran gondoljuk azt, hogy a sátán és a bűn „megtaposásával“ ott a kereszten a dolog eldőlt, lezárult. Pál azonban másként tanít minket a Róm 16,20-ban: A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Az összezúzúás és a taposás nem fejeződött be. A kereszten meghozták a halálos ítéletet a bűn és a sátán felett, amikor Jézus vére kiontatott, de az ítélet végrehajtása csak a jövőben fejeződik be, amikor majd a sátánt megkötözik és a tűz tavába vetik. – Tehát mondhatjuk, hogy az ún. protoevangélium ígéretként tartalmazza Isten egész üdvtervét Mózestől a második eljövetelig.
Aztán ott vannak a próféták bizonyságai. Több száz hely van az Ószövetségben, amelyek közül csak néhányat szeretnék felhozni: Ézs 9,5-7: Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. … Jegyezzük meg: gyermek születik nekünk, de örök fiú adatik nekünk! Gyakran meg szoktam említeni a saját értelmezésemet, hogy az Úr Jézus soha sem mondta magáról, hogy megszületett. A szolgálatára vonatkozóan mindig jellegzetes kifejezéseket használt: jöttem, elküldtek. Az Úr Jézus csak egyszer mondta: Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról (Joh 18,37). Kinek mondta ezt? Poncius Pilátusnak, akinek nem voltak teológiai ismeretei és nem volt zsidó.
Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme! Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége Dávid trónján és országában, mert megerősíti és megszilárdítja törvénnyel és igazsággal mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt! Ez egy összegzés, a Dávidnak tett ígéretek beteljesedése, ahol az áll, hogy Jézus el fog jönni és Dávid trónjára ül és uralkodni fog birodalmán a földön. Így az Ézs 9,5-7 utalás Krisztus visszajövetelére, hogy Ő fogja beteljesíteni az ígéreteket, amiket Dávid kapott.
A Mal 4,1-6-ban (vagy 3,19-24-ben) egy másik prófécia áll. Malakiás könyve az utolsó könyv az Ószövetségben. De nem ez a helyzet a zsidó Tanachban, ahol a 2Krón a legutolsó könyv.
Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pelyva, és elégeti őket az az eljövendő nap – mondja a Seregek Ura -, nem marad sem gyökerük, sem águk. 20 De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak. 21 Úgy széttapossátok a gonoszokat, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok! – mondja a Seregek Ura. 22 Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam egész Izráelnek a Hóreben! 23 Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. 24 Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.
Az utolsó ígéret az Ószövetségben Krisztus visszajövetelének ígérete!
Térjünk vissza újból a 2. zsoltárhoz, ahol a következők állnak (8-9. vers): Kérd tőlem, és neked adom örökségül a népeket, birtokul a földkerekséget. 9 Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt! Ez a második eljövetelkor fog megtörténni.
Azért, hogy minden kétséget eloszlassunk, olvassuk el még a Jel 19,15: Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és ő tapossa majd a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. Ez egy idézet az Ézs 63-ból és a Zsolt 2,8-9-ből. E prófécia beteljesedése Krisztus eljövetelekor fog végbemenni.
Aztán itt vannak még az evangéliumok bizonyságai. Mát 1,1-ben kezdődik Jézus családfája: Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve. Amennyiben ő, akit Dávid Fiának hívnak, az ígéret, akkor Dávid trónján fog egyszer ülni és beteljesíti a Dávidnak a 2Sám és 1Krón 17-ben adott ígéreteket.
Nyissuk ki a Mát 24-nél, Jézus végidőkről szóló beszédeinél: Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá a tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. 2 Ő azonban így szólt hozzájuk: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek, nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának. 3 Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: Mondd meg nekünk, mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?
Aztán a Mát 24,29-30-ben a kérdések egy részét megválaszolja: Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. 30 És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. Itt tanúskodik maga az Úr Jézus dicsőséges visszajöveteléről.
Van még egy bizonyság a Cselekedetek könyvében, az 1,9-ben: Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. 10 Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, 11 akik ezt mondták: Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe. A mennybemenetel utáni első üzenet a visszatérés üzenete volt!
Egy prédikátor mondta M.R. DeHaannak: Sohasem prédikálok a visszajövetelről, mert nem találom fundamentális tanításnak. – DeHaan véleménye ez volt: „Mily rettenetes ítélet, micsoda megsértése a Szent Szellemnek, amely oly sok helyen középpontba állítja ezt a lényeges témát.“ Az istenkáromlás határát súrolja az az állítás, hogy ez a téma másodlagos és nem fundamentális.
Ironside-ot, akit gyakran idézek, egyszer megkérdezték, miért prédikál olyan gyakran a Krisztus visszajöveteléről? Így hangzott a válasz: Mert a legtöbb egyházban olyan ritkán prédikálnak róla, és ezt kell ellensúlyoznom.
Aztán következnek a levelek bizonyságtételei. Itt van a Zsid 9,29 világos kijelentése. Itt megjelenik a „másodszor“: úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.
Ő eljön másodszor!
Aztán a 2Pét 3,3-ben: Tudjátok meg elsősorban azt, hogy az utolsó napokban csúfolódók támadnak, akik mindenből gúnyt űznek, akik saját kívánságaik szerint élnek, 4 és ezt kérdezgetik: „Hol van az ő eljövetelének ígérete? Péter védelmébe veszi a visszajövetelbe vetett hitet! Végül a Jel 1,4-8: János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak, és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, 6 aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen. 7 Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. 8 Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. A Biblia utolsó könyve már az elején megerősíti Jézus újbóli eljövetelét.
A Bibliánk utolsó szavai (Jel 22,20): Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Ez nem pünkösdre vonatkozik, ami akkor már megtörtént. Nem is az újjászületésre, hisz János már rég újjászületett volt. A „eljövetel“ a második adventre vonatkozik.
Ahogy láttuk, a Krisztus visszajövetelére vonatkozó üzenet végigvonul a Biblián az elsőtől az utolsó oldalig.
Ha azt gondoljuk, hogy egy ember utolsó szavai nagyobb jelentőséggel bírnak, akkor különös figyelmet kellene szentelnünk a Jel 22,20-nak. Nem tudjuk bizonyítani, hogy a Jelenések könyve Isten utolsó szava a Gyülekezethez, de én hiszem, hogy az. E szavak a visszajövetelről szólnak!
Szeretnék az újbóli eljövetel szükségessége mellett teológiailag érvelni. A visszatérés szükséges személyes üdvösségünk és megmentésünk bevégzettsége miatt. A kulcsszó a „feltámadás“! Az Újszövetségből tudjuk, hogy a Gyülekezet feltámadása az elragadtatásnál fog végbemenni. Hadd emlékeztesselek benneteket a Fil 3,20-ra: Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, 21 aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket azzal az erővel, amellyel maga alá vethet mindeneket.
Most nem szeretnék belemenni abba a kérdésbe, hogy a visszatérés és az elragadtatás szinonimák-e vagy különböző események. Csak azt szeretném megállapítani, hogy a feltámadásunk egybeesik az elragadtatással és Krisztus visszatérésével. A feltámadásnál egy megdicsőült testet fogunk kapni, ahogy az Úr Jézus is a feltámadása után. A megmentésünk ezzel válik teljessé. Most csak a szellemünk menekül meg, akkor testünk is eljut a bevégzettségbe.
A gyógyulásoknak nincs olyan nagy értéke az életünkben. Isten gyógyíthat, de minden nagy igehirdető, aki száz évvel ezelőtt csodás gyógyulásokról prédikált, ma már halott. Saját tanításuk nem segített rajtuk. A gyógyulás a kiengesztelődésben van, azonban ez csak a feltámadásnál jut érvényre.
Krisztus visszajövetele akkor lesz, ha Izrael felismeri Megváltóját, „akit átszegeztek“. Izrael feltámadása is a második adventhez kapcsolódik. A kulcsszavak a „feltámadás“ és a „helyreállítás“. Ma már vannak messiási zsidók, akik felismerték Jézust és szeretik. De Izrael nemzeti helyreállítása, és minden ígéret és áldás beteljesedése Izraelen a visszajövetelnél fog megvalósulni.
Az egész világra szóló megváltás is Krisztus visszajövetelével kapcsolódik össze. Hallgassátok meg, mit mondott Jakab a Csel 15,14-18-ban: Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott már kezdetben Isten arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen magának. 15 És ezzel egyeznek a próféták szavai, amint meg van írva: 16 „Ezután visszatérek, és felépítem Dávid leomlott sátorát, romjait is felépítem, és helyreállítom azt, hogy keresse az emberek maradéka az Urat, és mindazok a népek, amelyeket tulajdonomnak neveztem. Így szól az Úr, aki ezeket 18 öröktől fogva ismertté tette.” Itt nemcsak Izrael helyreállításáról hangzik el a prófécia, hanem a nemzetek üdvösségéről is Izraelen keresztül. E tanítás felől Jakab és a többi apostol egyetértett.
Végül van a megváltásnak egy univerzális beteljesedése. Ez a Róm 8,18-24-ben jut kifejezésre: Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önként, hanem annak akaratából, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. 23 De nemcsak ez a világ, hanem még azok is, akik a Szellem zsengéjét kapták: mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól.
Ha az Úr Jézus visszajön, nemcsak Izrael, nemcsak a népek menekülnek meg, hanem az egész teremtés megújul a földön, ahol az Úr fog igazságosan uralkodni.
Biztosak lehetünk abban, hogy az Úr visszajön. Nem részesülünk abban az áldásban, amit Péter, Jakab és János kapott a hegyen a színeváltozáskor, de van egy biztos reménységünk, – ahogy Péter megfogalmazta – és sok ígéretünk, amiket talán egykor Péter sem ismert, hogy az Úr Jézus vissza fog jönni dicsőségben.
Az apostolok lelkületével kellene élnünk, akik azt mondták: Ámen. Jöjj, Uram Jézus!