Nem lehetséges egy kb. 150 éves irányzat történetét egy előadásban összefoglalni. Csak az egyes kiemelkedő pontokat szeretném kiragadni.Hadd kezdjem egy rövid bevezetéssel. Eddig a „szövetségi teológiáról” beszéltünk, amit mások „református teológiának” is neveznek. (Aki nem szereti a teológia szót, helyettesítse be mindenütt a „látás” vagy „nézet” szóval.) Kb. 150 évvel ezelőtt a „szövetségi teológia” egy kihívással találta magát szemben eszkatológiai és az eklézsiára vonatkozó nézeteit illetően. A kihívás az írországi Dublinból eredt, ahol bizonyos csoportok különböző helyeken jöttek össze. Az a férfi, aki később ennek a mozgalomnak a vezetője lett, John Nelson Darby volt. Darby neve azóta is szoros kapcsolatban maradt a Plymouth Brethrenek (testvérgyülekezetek) nevével. Meg lehetne kérdezni, miért hívják a testvérgyülekezeteket Plymouth Brethreneknek, ha a mozgalom Dublinban kezdődött. Ennek oka az, hogy röviddel a testvérgyülekezetek keletkezése után több testvérgyülekezeti csoport Plymouth környékén jött össze. A korai testvérgyülekezeti irodalom is ebből a városból származik. Tulajdonképpen „Dublin Brethren”-eknek kellett volna őket hívni, mert ott mozdította meg a Szentszellem a szíveket.
A diszpenzacionalista teológia J. N. Darbyra vezethető vissza. Azonkívül a Bible and Prophetic Conferences-re (Bibliai és Próféciai Konferenciák), különösen a Niagara Bible Conferences-re, melyeket a XIX század végén tartottak, ezekre később majd visszatérek. Maga a tanítás a Scofield-Biblia lábjegyzeteiben található meg. Ez a legnépszerűbb magyarázatos Biblia, mely az Oxford Publishing Comp. megmentője volt a múlt század gazdasági válságában. Ha nem lett volna olyan népszerű, a kiadó csődbe jutott volna. A diszpenzacionalista teológia nagy képviselője a Dallas Theological Seminary (DTS), Amerika egyik legnagyobb teológiai iskolája. A diszpenzacionalista teológia volt a szövetségi teológia kihívója. A diszpenzacionalisták rendszerint „kálminiánusok”, egy összeférhetetlen keveréke a kálvinista és az arminiánus teológiának. Nem lehetetlen, hogy egy diszpenzacionalista hívő kálvinista nézeteket képviseljen. A diszpenzacionalisták nagy része hisz a szabad akaratban és ezt rendszerint – nem mindig – összekötik az előre kiválasztás (preelection) tanával, szemben a feltétel nélküli kiválasztás, az eleve elrendelés, azaz predesztináció tanával. Vannak hívők, akik szélsőséges képviselői a feltétel nélküli kiválasztásnak, ami a kálvinizmus jellemzője, és egyidejűleg magukat diszpenzacionalistának vallják. Ezek kivételek, de a nagy többségük „kálminiánus”.
A legnagyobb feszültség a korszakos és a történelmi szövetségi teológia, valamint az arminiánus teológia között az ekkleziológia és az eszkatológia területén áll fenn. A diszpenzacionalisták egyértelműen mind premillenialisták, akik ragaszkodnak a gyülekezet nagy nyomorúság előtti elragadtatásának tanításához. Azonkívül élesen elhatárolják Izraelt a gyülekezettől, és mindegyik „kiválasztásnak” külön programot tulajdonítanak, ami ezeknek a múltját, jelenét és jövőjét illeti . Ez egy nagyon fontos jellegzetesség, amire még vissza fogunk térni. Nem lehetetlen, hogy az amillenialisták és a történelmi premillenialisták összefognak a diszpenzacionalista premillenialisták ellen. Ennek a feszültségnek, illetve ellentétnek van egy jellegzetessége, melyet figyelembe kell vennünk. A diszpenzacionalisták ellenségei el kell, hogy ismerjék a gyülekezet kiváltságait, melyet a diszpenzacionalisták képviselnek. Pl. Albert Peters, aki egy ismert szövetségi teológus volt, röpiratot írt a Scofield-Biblia ellen, ezzel a címmel: „A candid examiation of the Scofield Bible” (A Scofield-Biblia tárgyilagos vizsgálata). A következő szavakkal kezdi röpiratát: „A diszpenzacionalisták a gyülekezetünk legjobb keresztyénei voltak, akiknek a Szentírásba vetett hite mély volt, és akiknek szíve égett az Úrért”. Érdekes, hogy az evangéliumi keresztyénség kebelén belül azok a testvérek, akik ellenzik a diszpenzacionalizmust, elismerik a diszpenzacionalisták mély hitét és bibliaismeretét. George Lead, aki ismert történelmi premillenialista volt, a következőket írta: „Kétségtelen, hogy aligha voltak keresztyén csoportok, akiknek hatása a tanításukon és írásaikon keresztül jobban serkentette volna a bibliatanulmányozást és egy mélyebb keresztyén élet utáni vágyat, erősebben ébresztette volna az evangélizáció és a misszió iránti szenvedélyt, mint ezek a hívők”.
Persze mindez nem jelenti azt, hogy ez a teológiai rendszer egy helyes rendszer. Ugyanez elmondható az egész egyháztörténelemre nézve is, azokra is, akik a szövetségi teológiát képviselték. Mind a két teológiai rendszer az evangéliumi keresztyénség keretein belül létezik. Ezért nem szabad csodálkozni azon, hogy sok istenfélő hívő férfi és nő létezett mindkét táborban.
1. A diszpenzacionalista teológia korai fázisa
A.)J.N. Darby szerepe(1800-1882)
Londonban született, de Írországban nőtt fel. Képzettségét a Trinity College-ben szerezte, mely a dublini egyetem része. Egyetemi tanulmányait 18 éves korában zárta le! 22 éves korában már mint jogász dolgozhatott. Amikor megtért, otthagyta jogi pályafutását már egy év után. Az anglikán egyház lelkipásztorává avatták, és mint olyan, sikeres munkát végzett. Az ún. „high church”-höz tartozott. Hamarosan meghasonlott egyházának szellemi életével és elkezdett összejárni olyanokkal, akik osztották nézetét. Darby nem egyedüli alapítója volt ennek a mozgalomnak. Dublinban három csoport létezett, akik egymástól függetlenül jöttek össze. Az egyik csoportban olyanok találkoztak, akik nem tartoztak a hivatalos anglikán egyházhoz. Egy másik csoport olyanokból állt, akik az anglikán egyház tagjai voltak. A harmadik csoport ezeknek a keverékéből szerveződött. Ezek a csoportok összejártak imádkozni és a Bibliát tanulmányozni. Szellemi témákat vitattak meg, majd idővel megismerték egymást, és együtt jöttek össze. Darby nem volt kezdeményező, de miután felismerte, hogy az anglikán egyház nem képviseli a bibliai vonalat, kilépett az egyházból és ezekkel a „disszidens” testvérekkel jött össze. Mivel nagyon határozott, erős karakterrel rendelkezett, nagyon aktív volt és mindent rendszerbe tudott foglalni, hamarosan vezető szerepe lett a mozgalomban.
Később Plymouth-ban telepedett le és ott jött össze emberekkel kenyeret törni. 1840-ben már 800 főből állt a csoport. Az így megnövekedett csoportot nevezték Plymouth Brethreneknek. Angliában Christian Brethren a nevük. A mozgalom az egész világra kiterjedt. Mindenütt találhatunk testvérgyülekezeteket, akik vasárnaponként összejönnek kenyeret törni és a Bibliát tanulmányozni. Nagyon erősen kifejlett missziói munkát végeznek mindenütt anélkül, hogy mindezt nagydobra vernék. Frederick Tatford írt egy 5 kötetes munkát a testvérgyülekezetek missziói munkájáról.
Darby egy fáradhatatlan ember volt, köteteket írt bibliai témákról. Válogatott művei negyven kötetet tesznek ki. Ezeken kívül is írt több művet. Továbbá lefordította a Bibliát angolra, franciára és németre, tudott héberül és görögül is. Válogatott műveiben kidolgozta a diszpenzacionalista rendszert. Az ő rendszere és a közismertebb rendszer, mely Scofield nevéhez fűződik, nagyon közel állnak egymáshoz. Az a teológia, melyet a Dallas Theological Seminary képvisel, a Scofield-féle nézet, kivéve azt, ami az ekkleziológiai részt illeti. Darby ekkleziológiai nézete tipikus testvérgyülekezeti nézet, melyben nincs tisztség, mint pl. lelkipásztor-tanító, csak adományokkal megáldott emberek pásztorolnak és tanítanak. Darby hitt egy nyílt istentiszteleti formában, ahol a kenyeret megtörik, ahol az adományokkal megáldott férfiak szabadon szolgálhatnak. A diszpenzacionalisták vagy baptisták, vagy független gyülekezetek, vagy egyes presbiteriánus gyülekezetek voltak. A Scofield-Biblia ekkleziológiai tanítása ellentmond a testvérgyülekezeti tanításnak, nem a gyülekezet természetét illetően, hanem a hivatalokat és adományokat tekintve, illetve azt, ahogyan a gyülekezet összejön.
Darby ekkleziológiai nézetei sose vertek gyökeret a modern evangéliumi mozgalomban, de elterjedt tanításai nagy hatással voltak a nyugati keresztyénség eszkatológiai nézeteire. Itt mutatkoznak meg a különbségek és ellentétek a szövetségi és a korszakos teológia között. Azok között, akik Darby gondolatait követték és továbbfejlesztették, olyan neveket találunk, mint S. H. Cox, Henry Parson (aki a Bibliai Konferenciai Mozgalom kimagasló alakja volt a XIX. század végén), William E. Blackstone (azáltal lett ismert, hogy írt egy könyvet az Úr második eljöveteléről „Jesus is coming” címmel, mely a maga korában annyira elterjedt, hogy alapvető olvasmánynak számított ehhez a témához, azonkívül missziói munkát végzett a zsidók között, sőt élt politikai befolyásával Izrael érdekében, ezért emlékművet állítottak neki Izraelben), A. G. Frost, James H. Brooks (a Scofield-Biblia egyik kiadója, presbiteriánus lelkész volt St.Louis-ban, az USA-ban, egyik alapítója és oszlopos tagja a „Bible Conference Movement”-nek.), J. Campbell Morgan, Charles Henry MacIntosh, (aki Mózes 5 könyvéről írt), William Calley és sokan mások.
Azokhoz a testvérgyülekezeti férfiakhoz, akik nem értettek egyet Darbyval, de akik tulajdonképpen ugyanazt a teológiai nézetet képviselték, mint ő, kivéve, hogy ők „posttribulational” premillenialisták voltak (posttribulation = e nézet szerint a gyülekezet a nagy nyomorúság után fog elragadtatni), tartozott Benjamin Wels Newton, Müller György és Robert Cameron. Newton gyülekezeti problémák miatt meghasonlott Darbyval Bristol városában. Newton is egy komoly „írástudó” volt.
B.) A diszpenzacionalizmus meghódította a Bible Conference Movement-et. Ez a „konferencia-mozgalom” azzal kezdődött, hogy a hívők összejöttek bibliatanulmányozásra. Ebből lett később a Niagara Bible Conference. 1868-tól 1901-ig a Niagara Bible Conferences (Niagara Bibliakonferenciák) nagyon jelentősek voltak evangéliumi körökben. Olyan szónokaik voltak, mint A. C. Gaebelein, James H. Brooks, W. J. Eardman, valamennyien a Scofield-Biblia kiadói, H. M. Parsons, A. G. Gordon és sokan mások. Sok kulcsfogalom fölött viták folytak, de a diszpenzacionalizmus volt az uralkodó nézet ezeken a konferenciákon. A Niagara Konferencia végül egy 14 pontból álló nyilatkozatot adott ki, amelyben a diszpenzacionalizmus alapvető tételei vannak leírva. Meg kell említeni, hogy a diszpenzacionalizmus erős befolyással volt a fundamentalista mozgalomra a XIX. században. Olyan teológusok, mint Warfield és Machen, akiknek kiforrott nézeteik voltak a Biblia, az evangéliumi keresztyénség, valamint az Úr Jézus Krisztus személyére és munkájára nézve, nézetei azonosak voltak a diszpenzacionalista teológusokkal az eszkatológia területén. Ezek mind összefogtak a liberális, szabadelvű teológusok ellen a múlt század elején. A diszpenzacionalizmusnak nagy szerepe volt a liberális teológia elleni harcban.
C.)A Scofield-Biblia
C. I. Scofield a legfontosabb ember a diszpenzacionalizmus történelmében. Katona volt a konföderációban (déli hadsereg az amerikai függetlenségi háborúban). Később jogász lett, a háború után Kansas tartomány ügyésze. 1879-ben tért meg 36 éves korában St.Louisban, egy YMCA (KIE) munkatárs segítségével. Úgy tudni, Scofield alkoholista volt megtérése előtt. Összebarátkozott James H. Brooks-szal, aki akkor a Central Presbyterian Church lelkipásztora volt, ő vezette be a diszpenzacionalizmus és a premillenializmus tanításába. Később 1882-95-ig Dallasban szolgált egy kis Congregational Church-ben, melyet ma Scofield Memorial Church-nek hívnak. Rövid ideig Massachusetts-ben élt, majd visszatért Dallasba, ahol Bibliáján dolgozott.
Mint jogász világosan és precízen tudott gondolkozni és Bibliájának lábjegyzetei segítették elő leginkább a diszpenzációs teológia elterjedését. Személyes barátság kötötte Lewis Sperry Chafer-hez, ami ahhoz vezetett, hogy a Dallas Theological Seminary, amit ő alapított, a diszpenzacionalista teológia fellegvára lett.
2. A diszpenzacionalista teológia rendszere
A.)Lewis Sperry Chafer
A Dallas Theological Seminary alapítója és első elnöke volt. Ő volt az első, aki részleteiben foglalta rendszerbe a korszakos teológiát. Említettem, hogy Darby volt az, aki rendszerbe foglalta a korszakos teológiát, de Darby sose írt nyolc kötetes szisztematikus teológiát, mint Dr. Chafer! Ebben a nyolc kötetes műben helyet kapott a diszpenzacionalista teológiai rendszer. Ez ma is elfogadott tanítás Dallasban, kisebb változtatásokkal. Chafer a premillenialista diszpenzacionalizmus képviselője volt.
B.)J. Dwight Pentecost
Könyve, a „Things to Come” egy valamelyest módosított diszpenzacionalista eszkatológia összefoglalása, melynek nagy befolyása volt az evangéliumi körökben. Dr. Pentecost hatással volt Charles Ryrie-ra és John Walwoord-ra.
C.)John F. Walwoord
A Dallas Theological Seminary elnöke volt, a második Dr. Chafer után. Ő is harcolt a korszakos teológia érdekében, különös hangsúllyal képviselve a premillenialista, pretribulationalista nézetet (pretribulation = a gyülekezet nagy nyomorúság előli elragadtatását tanítják), mely a diszpenzacionalista nézet része.
D.)Charles Caldwell Ryrie
Egy könyvet írt 1965-ben „Dispensationalism Today” címmel. Ez egy dallasi tanári konferencia következménye volt, azt a nézetet vallották, hogy könyvet kellene írni minden félreértés kiküszöbölésére, ami az évek alatt a diszpenzacionalizmussal kapcsolatban felmerült. Azok ellen védi a korszakos teológiai rendszert, akikről azt tartotta, hogy rosszul képviselik ezt a látást.
3. A diszpenzacionalizmus jellegzetességei
Mi tulajdonképpen a korszakos teológia vagy korszakos látás? Szeretném felsorolni azokat, melyek nézetem szerint a diszpenzacionalizmus jellegzetességei. Kezdem azzal, amivel a diszpenzacionalisták rendszerint kezdik.
A.)A rendszer hermeneutikája
A diszpenzacionalisták magukévá teszik a bibliamagyarázat grammatikális-történelmi metodikáját. Sokan, akik kritizálták őket, nem hisznek ebben. Miért nem hisznek benne? Azért, mert ők maguk sem követik mindig mindenben ezt a módszertant. Ez persze valamennyiünkre érvényes, hiszen mi sem vagyunk mindig mindenben következetesek. Ezért ha a diszpenzacionalista irodalmat böngésszük, fogunk benne „normális” azaz szó szerinti magyarázatokat is találni (ők maguk „normális” interpretációról beszélnek). Gyakran találkozunk diszpenzacionalistákkal, akik hangoztatják: mi nem állítjuk azt, hogy a Biblia nem használ szóképeket, metaforákat. Azt is mondják: mi nem állítjuk, hogy a Bibliában nincsenek szimbólumok vagy szimbolikus képek, ezek hozzátartoznak a normális, szó szerinti értelmezéshez, de ha szóképekkel vagy szimbólumokkal állunk szemben, akkor ezek egy igazi, valóságos igazságra utalnak, melyek el vannak rejtve a szimbólumok mögött. Vannak, akik eltérnek ettől a rendszertől. Nem ritka, hogy emberek azt mondják: ők azt állítják, hogy szó szerinti interpretációt alkalmaznak, de valójában nem ezt teszik. Ha egy szóképpel állnak szemben a Bibliában (a diszpenzacionalisták gyakran nem ismerik ezt fel, annak ellenére, hogy fel kellett volna ismerniük), a kritikusaik ilyenkor azt mondják: látjátok, nem ismerik fel, hogy itt egy szóképpel van dolgunk, ezért a szó szerinti értelmezés nem alkalmas arra, hogy megértsük az Írásokat.
A rendszer, amit a diszpenzacionalisták használnak, igényt tart a nyelvtan szabályaira, valamint a történelmi tényekre, és állítják, hogy ez a történelmi metódus az, ahogyan a Bibliát értelmezni kell. Ez nagyon érdekes, erre még vissza fogok térni. Pl. Kálvin János azt írta: „Tudnunk kell, hogy a Szentírás igazi értelme az, ami természetes és kézenfekvő, magától értetődő és jó, ha határozottan megmaradunk emellett.” Evvel a diszpenzacionalisták teljesen egyet tudnak érteni. Ami azonban érdekes, hogy ha ketten megegyeznek az értelmezés módszertanában, akkor miért térnek el egymástól, ami interpretációjuk eredményét illeti? Ennek oka az, hogy amit egyesek a Szentírás szó szerinti értelmezésének neveznek az nem ugyanaz, mint amit mások így hívnak. Sokan kétségbe vonják azt, hogy a diszpenzacionalisták normális, szó szerinti interpretációt alkalmaznak, mert irodalmukban sok ellentmondás van. Mindenesetre megvan bennük a jóakarat, a Bibliát szó szerinti értelmében értelmezni. Egy bizonyos értelemben ez igaz és fontos! A diszpenzacionalisták, habár ugyanazt a metodikát követik, amit Kálvin János is követett, végkövetkeztetéseik mégis gyakran teljesen mások. Egy valamit nem tesznek, amit Kálvin alkalmanként tett: a diszpenzacionalisták nem spiritualizálnak, azaz nem adnak szellemi értelmet dolgoknak.
Ha spiritualizálásról beszélünk, akkor meg kell magyaráznunk, hogy ez mit is jelent. Ez nem azt jelenti, hogy a Bibliának nincsen szellemi értelme vagy jelentősége. A Bibliát szellemileg, spirituálisan értelmezni annyit jelent, hogy a szellemi igazságokat megértjük a Bibliában a nyelvtani szabályok és a történelmi tények alapján. Más szóval, ha pl. Krisztus kereszthaláláról, váltságművéről beszélnénk, akkor kihangsúlyoznánk a nyelvtani szabályokat és a történelmi tényeket, de amint a megváltásról beszélnénk és a megváltás jelentőségéről, és hogy mit jelent ez szellemileg, akkor Isten igéjét nyelvtani-történelmi alapon magyaráznánk, de mögötte szellemi tartalmat találnánk. Ha spiritualizálásról beszélünk, akkor ez valami mást jelent. Mondok erre egy példát (melyet gyakran az amillenialisták irodalmában találhatunk meg, habár ez nem mindig van így). Az ótestamentumban vannak részek, melyek történelmi összefüggésükben Izrael népére vonatkoznak. Ha ezt a jelenlegi keresztyén gyülekezetre alkalmazzuk, akkor az egy elszellemiesítés, spiritualizálás. Az angol KJV régi kiadásainak magyarázataiban ez gyakran fellelhető. Lehet Ézsaiás vagy Jeremiás könyvében is részeket találni, melyek a szövegösszefüggés értelmében, kontextusában, világosan Izraelre vonatkoznak, de a Biblia közbeeső dőltbetűs felirataiban itt az „egyház” szó áll. Ezt nevezzük spiritualizálásnak. Ha azokat a szakaszokat, melyek nyelvtanilag és történelmileg az etnikai Izraelre vonatkoznak, úgy magyarázzuk, mintha a mai gyülekezetre vonatkoznának (nem alkalmazásukban, hanem átvitt értelmükben), akkor spiritualizálunk. Pl. Kálvin a Róma 11,26-ot, ahol az áll: „és így üdvözülni fog az egész Izrael”, úgy értelmezi, hogy ez magában foglalja a zsidókat és a pogányokat. Ez spiritualizálás.
B.)A korszakok ismertetőjele
A diszpenzacionalisták a korszakokat mint Isten kibontakozó kinyilatkoztatásának formáját tekintik. Charles Ryrie így határozza meg a korszak fogalmát: „A korszak egy meghatározott, megkülönböztethető háztartás, ahogyan Isten üdvterve kibontakozik a történelemben.” Daniel Fuller, a Fuller Seminary professzora és a diszpenzacionalizmus ellenzője, aki a diszpenzacionalista táborban nőtt fel, ezt a meghatározást adja: „Egy időszak, melyben Isten egy bizonyos módon bánik az emberrel”. Sok diszpenzacionalista nem szereti az „időszak” kifejezést, mert szerintük egy korszak gyakran éles határok nélkül megy át a másikba, ezért nem csak egy időszakasz. Egy másik, kicsit bővebb meghatározás a következő: „A korszak egy meghatározott és körülírt módja annak, ahogyan Isten a történelem egy bizonyos szakaszán az emberek vagy embercsoportok felett uralkodik, melyet egy döntő esemény, egy próbatétel, egy fiaskó vagy ítélet jellemez. Isteni szemszögből ez a gondnokság kérdése, az életszabályok vagy a felelősség kérdése, hogyan bánik az ember Isten háztartásával, és hogyan gondoskodik róla. Történelmi szemszögből egy korszak Isten kinyilatkoztatása kibontakozásának egy állomása”. Minden diszpenzacionalista korszakokban gondolkozik.
Persze meg kell értenünk a korszakok teológiai értelmét ezen a helyen. A diszpenzáció vagy korszak szót más értelemben is használják. Pl. egy katolikus ember más meghatározást adna ennek a szónak. A római katolikus teológiában a diszpenzáció felhatalmazást jelent, amit egy püspök vagy más egyházi méltóság valakinek szolgáltat, megad, egy bizonyos tevékenység vagy tett kivitelezésére, melynek hiányában ez a tevékenység jogtalan lenne. Tulajdonképpen egy felmentést jelent a katolikus egyház kanonizált törvénye alól.
C.)Izrael megkülönböztetése a gyülekezettől
A diszpenzacionalisták megkülönböztetnek két kiválasztást: Izrael és a gyülekezet kiválasztását. A diszpenzacionalisták a gyülekezet titkát a zsidók és pogányok viszonyában látják a gyülekezetben, Krisztus testében, amiről Pál apostol beszél.
Amit ezután mondok, az nagyon fontos, hogy megértsük, hogy a diszpenzacionalizmus mit is jelent! Amiről szó lesz, az a diszpenzacionalizmus egyik Achilles sarka! A diszpenzacionalisták általában megkülönböztetik Izraelt és a gyülekezetet, ami alatt következőket kell érteni:
a. Izraellel és a gyülekezettel Istennek más célja és szándéka van.
b. Izraelnek Isten más ígéreteket adott, mint a gyülekezetnek.
c. Izraelnek és a gyülekezetnek más rendeltetése van.
Sok diszpenzacionalista testvér elfordul ettől a nézettől, de gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy ez milyen következményekkel jár. Dr. Chafer, Dr. Walvoord és Charles Ryrie írásaiban ezek nagyon ki vannak hangsúlyozva. De ezek a diszpenzacionalista rendszer gyengeségei!
A diszpenzacionalisták bebeszélik maguknak, hogy az ő üdvrendszerük csírájában már az egyházatyáknál megtalálható. Persze mind az előbb említett különböző cél, különböző ígéretek és különböző rendeltetés Izrael és a gyülekezet számára sehol nem található meg az apostoloknál és az egyházatyáknál. Más szóval: a diszpenzacionalizmus egy új tanítás, melynek nincsenek történelmi gyökerei, melyek visszanyúlnának a Darby előtti időkre.
D.) Pünkösd, a gyülekezet születése
A diszpenzacionalisták egy születésnapot adnak a gyülekezetnek, a keletkezés napját, pünkösdöt. Azon a napon öntetett ki a Szentszellem először. Általánosan elfogadott ténynek lehet tekinteni, hogy a Szentszellem által azon a napon először lettek emberek bemerítve a Krisztus testébe. De ennek az eseménynek a pontos következménye vitatható.
Ennek a megértése azonban fontos és alapvető ahhoz, hogy megértsük az Izrael és a gyülekezet közötti különbségtételt a diszpenzacionalizmusban. A diszpenzacionalisták szerint a gyülekezet pünkösdkor született meg. Kivéve az ultradiszpenzacionalisták kis csoportját, akik a gyülekezet születését Pál apostolnál és az ő szolgálatában látják. Ez egy szélsőséges csoport, ahogyan minden mozgalomnak megvannak a szélsőséges kinövései.
E.) Különbségtétel a törvény és a kegyelem között
A diszpenzacionalisták élesen megkülönböztetik a törvényt és a kegyelmet, illetve éles határt vonnak a mózesi korszak és a gyülekezet korszaka között. A hívők nincsenek a mózesi törvény hatálya alatt, habár gondolkozó diszpenzacionalisták kijelentették, hogy a mai hívő ember be kell, hogy teljesítse a törvény jogos követelményeit, mert életük a Szentszellem uralma alatt áll. Pl. a Róma 8,1-3-ban azt írja Pál: „Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Szellemének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Szellem szerint.” Más szóval, az Úr Jézus Krisztus bevégezte szolgálatát, hogy azok, akik elnyerték bűneik bocsánatát és meg lettek szabadítva, beteljesítsék a törvény jogos követeléseit azáltal, hogy a Szentszellemben járnak.
Azok, akik azt hiszik, hogy nekünk a mózesi törvény és a tíz parancsolat alatt kell élnünk, nehezen értik meg ezt a finom különbségtételt. A diszpenzacionalisták erősen állítják, hogy mi nem vagyunk a törvény alatt, mégis be kell, hogy töltsük a törvény jogos követeléseit, mert a Szellem vezetése alatt állunk.
F.) A gyülekezet elragadtatása a nagy nyomorúság előtt
Találkozhatunk olyan diszpenzacionalistákkal, akik azt állítják: „Én diszpenzacionalista vagyok, de nem hiszek a gyülekezet nagy nyomorúság előtti elragadtatásában”. Ilyenekkel nehéz találkozni. Robert L. Gundry magát diszpenzacionalistának vallja, de könyveket írt, melyekben a nagy nyomorúság előtti elragadtatást tagadja. De Gundry kivétel.
A diszpenzacionalisták hiszik, hogy az Úr Jézus visszajövetele két lépésben fog megtörténni. Az első lépés megelőzi a nagy nyomorúságot, a másodikra pedig, amikor az Úr lejön a földre, a nagy nyomorúság után kerül sor. A teológiai érvelés e mögött – nem beszélek most a kérdés bibliai oldaláról – az, hogy éles különbséget tesznek Izrael és a gyülekezet között (különböző cél, ígéretek és rendeltetés).
Az, hogy Istennek két népe legyen egy időben a földön, különböző céllal, különböző ígéretekkel és rendeltetéssel, túl komplikált lenne és ellentmondana a korszakos teológia alapelveinek. Ezért a korszakos teológia képviselői majdnem kizárólagosan az elragadtatást a nagy nyomorúság elé helyezik (pretribulation). Ez ennek a teológiai rendszernek elemi része. Ez a tanítás is Darbyra vezethető vissza.
G.) Hangsúly Isten kiterjedt dicsőségén
Ez Dr. Charles Ryrie tollából származik. A diszpenzacionalisták abból indulnak ki, hogy a szövetségi teológusok csak Isten megváltó munkájára összpontosítják figyelmüket. Szerintük a szövetségi teológusok Isten kijelentését beszűkítik a teremtésre, a bűnesetre és a megváltásra. A diszpenzacionalisták azt állítják magukról, hogy az ő látásuk sokkal tágabb teret ad Isten céljainak a kozmikus mindenségre nézve, beleértve a világ jövőjét és Isten végső dicsőségét Krisztus megváltó munkája révén. Ez persze nem vitatható. A szövetségi teológusok maguk vezették be a latin kifejezést „Soli Deo Gloria” (Csak Istené a dicsőség). Tulajdonképpen, amit a diszpenzacionalisták állítanak, az a szövetségi teológia elferdítése, hamis beállítása. Dr. Ryrie úgy értelmezi a megváltást a szövetségi teológusok szóhasználatában, hogy az csak a személyes megváltásra vonatkozik. De a megváltás az Írás szerint mindig az univerzumra vonatkozik, melynek mi egy része vagyunk. A mi Urunk halála kihatással van az egész világmindenségre, Isten céljára és tervére. A „megváltás” szónak sokkal tágabb értelme van. Ezért erre nem kell nagy figyelmet fordítani.
Ez volt a diszpenzacionalizmus történelmének rövid bevezetése. Legközelebb a korszakokról fogunk beszélni.