Az elmúlt sorozatban a szövetségeket és a korszakokat tanulmányoztuk, különösen Isten tervét és célját próbáltuk felfedezni a korszakokban és a történelemben.
Mostani témánk a szövetségi program beteljesedése avagy végső kibontakozása. Ezúttal Izrael jövőjével foglalkozunk az Ószövetség szemszögéből. Volt már erről szó itt-ott, de most ennek a témának szenteljük egész figyelmünket.Három ószövetségi igével fogunk foglalkozni, mely Izrael nemzeti jövőjét érinti.
A következőkben szeretném röviden bevezetni a témát, amely tulajdonképpen Isten szövetségi programjának csúcspontja.
Összefoglalás:
Tanulmányainkat a szövetségi teológia ismertetésével kezdtük történelmi szemszögből. Megismertük ennek a teológiának a történelmét, teológiai felépítését és beszéltünk a három szövetségről, mely a teológia gerincét alkotja. Beszéltünk a cselekedetek szövetségéről, a kegyelem szövetségéről és a megváltás örök szövetségéről, majd foglalkoztunk a korszakos látás, a diszpenzacionalizmus történelmével, struktúrájával. A két rendszer, tehát a szövetségi és a korszakos látás, az evangéliumi keresztyének között elfogadott nézetek. Mindkét nézetet kritizáltuk, mivel egyik sem tökéletes.
Azután foglalkoztunk a bibliai szövetségekkel, az Ábrahámi és a Dávidi szövetséggel, valamint az Újszövetséggel. Különös hangsúlyt helyeztünk az Ábrahámi szövetségre, mert a Dávidi szövetség tulajdonképpen csak kibővítése az Ábrahámi szövetségnek. Az Újszövetség pedig Isten üdvtervének teljes kibontakozása.
Az Újszövetségben foglalkoztunk a jelen korszakkal, ahogyan azt az Újszövetség írói értelmezték. Megnéztük az ApCsel 15-ben, hogyan látta a jelen korszakot Jakab apostol. Pál látásával is foglalkoztunk, ahogyan azt a Róm 11-ben, az Ef 2-ben és 3-ban leírja. Jakab és Pál megegyeztek a jelen korszak természetét illetően, melyet mindketten a pogányok begyűjtése idejének tartottak.
Azt a nézetet képviseltem, hogy a jelen korszak összefüggésben áll a múlttal és összefüggésben lesz a jövővel. Igyekeztem érthetővé tenni azt, hogy ami most a szemünk előtt lejátszódik, vagyis a zsidók elvetése és a pogányok elfogadása, már Ámosnál is megtalálható (pl. Ám 9-ben). Talán nem annyira világosan, ahogyan azt szeretnénk, de mégis megtalálható. Pál világosan kifejezi, hogy a mostani korszak a zsidók engedetlenségének és az egyes pogányok befogadásának korszaka. Pál a Róm 11,25-ben azt mondja: a megkeményedés Izraelnek csak egy részét érte, amíg a pogányok teljes számban be nem jutnak,… Szintén a Róm 11-ben Pál világosan kimondja, hogy Izraelnek, mint népnek, lesz egy etnikai jövője. Ezt követően a Róm 11,11-15-ből kiolvasható a pogányok üdvössége világszerte. Ez túlmegy a jelen kor pogányainak üdvösségén, mely csak egy korlátozott számú, kiválasztott számra érvényes a jelen korban.
Most Izrael nemzeti jövőjével, majd Isten királyságával foglalkozunk és végül az örökkévalóság állapotával.
Isten üdvterve Ábrahámnál, a neki tett ígéretekkel kezdődött, melyek csúcspontja egy új Éden kert, egy új ég és egy új föld lesz. Isten üdvterve hosszú, tulajdonképpen az egész Biblia Isten üdvtervének a leírása. A Róm 11,28-32-ben Pál foglalkozik a nemzeti történelem ill. Izrael és a nemzetek történelmének folyamatával és ezeknek egymáshoz való viszonyával. Pál apostol szerint Isten üdvtervében nincs szakadás, hanem az egy összefüggő egész éles határok nélkül. Az üdvterv vörös fonala szakadás nélkül vonul át az Ószövetségen és folytatódik az Újszövetségben.
Az első prófécia, amely Izrael sorsára utal és amivel foglalkoznunk kell a Mik 7,18-20. Ennek a következő címet adhatnánk: „Isten változatlan szeretete Izrael felé”. Az Ige magáért beszél. 18 Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. 19 Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! 20 Hűségesen bánsz Jákobbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.
A próféta könyvét ezzel zárja: Kicsoda olyan Isten, mint te. Ez önmagában véve egy meglepő kijelentés. Ha elolvassuk Mikeás próféta könyvét, látni fogjuk, hogy ő nem olyasvalaki, aki mint óvatos politikus mindig a középutat választja. Ő nem olyan, aki hat napon át világi, az Úr napján pedig kegyes. Ő nem olcsó, tegező viszonyban áll Istennel, mint ahogyan manapság sok evangéliumi keresztyén Isten vállára vereget. Ő nem hasonlít a rotterdami Erasmusra, aki valamire nemet mondott, de amikor megmagyarázta az indokait, akkor az úgy hangzott mint az igen. Vagy fordítva. Ő sokkal inkább hasonlított Spurgeonre, akiről azt mondta egy kortársa, „ő nem ismert más színt mint fehéret és feketét”. Amiről egyszer véleményt alkotott, azon nem változtatott.
Mikeást is ilyen embernek látjuk, amikor a bíróságokról, a királyokról és a politikai életről írt. Ő mindig Isten oldalán állt. Így teszi fel a kérdést: Kicsoda olyan Isten, mint te. Megkérdezhetjük: Milyen teológia áll egy ilyen kijelentés mögött? A következő mondatban megmagyarázza, miért kérdezi ezt. Megmagyarázza, hogy miért nincs más Isten olyan mint Jahve: mert Ő … megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését. Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. 19 Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! Mikeás nagy hangsúlyt fektet arra, hogy Isten képes a bűnt megbocsátani, hatalma van rá és vágyik is erre. Ha figyelmesen olvassuk a szöveget, akkor észre fogjuk venni, hogy Mikeás három nagy héber kifejezést használ a bűnre. A magyar fordításban így kellene ezt olvasni:… aki megbocsátja a gonoszságot, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. 19 Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket! Mikeás mind a három héber kifejezést a bűnre alkalmazza, hangsúlyozva ezzel a tényt, hogy Isten képes, van hatalma megváltani Jézus Krisztus által. A kérdésre, „kicsoda olyan Isten mit te”, a magyarázat a 18. és 19. versben áll. A „tenger mélyére dobja minden vétkünket” kifejezés mögött az exodus, az Egyiptomból való kivonulás áll. Előtte a 15.v.-ben azt mondja: Csodás dolgokat mutatok neked, mint amikor kijöttél Egyiptomból. A 19.v. egy visszautalás az előzőekben mondottakra. Isten hatalma, mely kivezette a népet a fogságból, képes a bűnöket megbocsátani.
Van egy ortodox zsidó szokás, amely erre a 19.v.-re utal és a mai napig él az engesztelőnapi ünnepen. A zsidó gyülekezet az ünnep második napján, miután az erre a napra előírt ceremóniát elvégezték, kimennek egy tóhoz, a tengerhez vagy egy folyóhoz. Ott kifordítják zsebeiket és kiürítenek minden szemetet, ami ezekben található. Ezt a „taslik” ceremóniának nevezik, mert a héber szó taslik „salak”, annyit jelent, „vetni”.
Amiről Mikeás beszél, annak alapjait a 20.v.-ben találjuk. 20Hűségesen bánsz Jákobbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben. Ebből világosan érthető, hogy Mikeás reménységének fundamentuma Isten egyoldalú, unilaterális szövetségeiben áll azon ígéretekben, hogy Isten meg fogja áldani Izraelt. Mikeás még mindig érvényesnek tartotta azokat az ígéreteket, melyeket Isten Ábrahámnak és Jákobnak tett annak ellenére, hogy Izrael sok mindenben elfordult Istentől. Mikeás meg van győződve arról, hogy a szövetségek Istene egy szuverén, döntéseiben megingathatatlan Isten, aki feltétel nélkül beteljesíti ígéreteit. Erre alapozza hitét és reménységét. Hűségesen bánsz Jákobbal, kegyelmesen Ábrahámmal, ahogyan megesküdtél őseinknek a régi időkben.
Ha visszaemlékezünk Istennek Ábrámmal kötött szövetségére, akkor láthatjuk Isten ígéretét arra, hogy nevét naggyá teszi, lesz egy utóda, és neki adja a földet. Ezekre hivatkozik Mikeás. Minden ószövetségi próféta erre hivatkozik. Lesz egy mag, egy utód, aki el fog jönni, aki a megváltó lesz és aki végül áldást hoz Izrael számára.
A Mik 7,18-20 kifejezi Isten változatlan szeretetét Izrael felé. Ez az Ószövetség egyik csúcspontja.
Most lapozzunk a Zak 3,1-10-hez. Itt Isten áldásáról van szó: Izraelt meg fogja áldani az ígéret földjén. Olvassuk el a Zak 2,5-től az összefüggés kedvéért.
Azután föltekintettem, és egy férfit láttam, mérőkötéllel a kezében. 6 Megkérdeztem: Hová mégy? Ő így válaszolt nekem: Megmérem Jeruzsálemet, hogy lássam, milyen széles, és milyen hosszú. 7 Ekkor előlépett a velem beszélő angyal, majd egy másik angyal lépett oda eléje, 8 akinek ezt mondta: Fuss oda ehhez az ifjúhoz, és mondd neki, hogy falak nélküli város lesz Jeruzsálem, olyan sok ember és állat lesz benne! 9 Én magam oltalmazom mindenfelől – így szól az ÚR -, mint egy tüzes fal, és ott leszek benne dicsőségesen. 10 Jaj! Jaj! Fussatok ki az északi országból – így szól az ÚR -, hiszen szétszórtalak benneteket a négy égtáj felé! – így szól az ÚR. 11 Jaj! Menekülj, Sion, aki Babilóniában laksz! 12 Mert a Seregek URa, aki a maga dicsőségére küldött el engem, ezt mondja azokról a népekről, amelyeknek ti zsákmányul estetek: Bizony, aki titeket bánt, a szemem fényét bántja! (Ezek a versek azért érdekesek, mert itt a seregek Ura, vagyis Jahve szól. De egyben Jahve az, aki el lesz küldve. Ki küldheti el Jahvet? Ez akkor válik érthetővé, ha így olvassuk: „Jahve az Atya, Jahve a Fiú és Jahve a Szentszellem.” Ez akkor lesz világos, ha a Szentháromságról szóló keresztyén tanítást megértjük. Az Ézs 48-ban ugyanerre bukkanunk, itt ő is megemlíti a Szellemet. Bár az Ószövetség nem tanítja világosan a Szentháromság tanát, de tanítja Isten pluralitását az Istenségben. Találunk erre utalásokat az Ószövetségben, ami csak akkor bontakozik ki, amikor az Úr Jézus megjelenik a színen.) 13 Majd én fölemelem a kezemet ellenük, és saját szolgáik zsákmányává lesznek! Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem. 14 Ujjong, örülj, Sion leánya, mert jövök már, és itt fogok lakni – így szól az ÚR. 15 A többi nép is csatlakozik majd az ÚRhoz azon a napon, és az ő népévé lesznek, ő pedig köztetek fog lakni. (Ez utal a pogányok üdvösségének napjára a jövőben.) Akkor megtudjátok, hogy a Seregek URa küldött engem hozzátok. 16 Az ÚR birtokba veszi Judát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja. 17 Csendben legyen mindenki az ÚR előtt, mert elindult szent lakhelyéről! (A Szentföld egyelőre egy szentségtelen föld, de Szentföld lesz, amikor az Úr eljön).
Zak 3,1-3: Azután megmutatta nekem Jósua főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, meg a Sátánt, aki jobb keze felől állt, és vádolt őt. 2 Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? 3 Józsua ugyanis piszkos ruhába öltözve állt az angyal előtt. Zakariás nagy problémája ebben a látomásban ez volt: Hogyan adhat Isten ilyen nagy ígéreteket ennyire piszkos, bűnös embereknek és hogyan teljesítheti be azokat? Ez erkölcsi kérdés. Hogyan lehetséges ez? Ezeknek a piszkos embereknek dicsőséges jövőjük van?
Isten megmutatta Zakariásnak Jósuát, a főpapot. Jósua nem mint egy személy állt Isten előtt, hanem mint Izrael képviselője. Ő a főpap. Amilyen Jósua, olyan Izrael. Piszkosak, bűnösök. Az ÚR angyala pedig ezt mondta a Sátánnak: Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán! Dorgáljon meg téged az ÚR Sátán, aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Hát nem tűzből kiragadott üszkös fadarab ez? De Jósua piszkos ruhákban állt az angyal és az Úr előtt. Fontosak ezek a szavak: … aki Jeruzsálemet kiválasztotta! Miért? Jósua, Izrael népének képviselője, szennyes ruhában áll az Úr előtt. Ilyet választott ki Isten? A „piszkos” szó az eredetiben ürülékkel, fekáliával, bélsárral szennyezettet jelent. Olyan ruhába volt Jósua öltözve, amit a pöcegödörből húztak ki. A ruhája Isten előtti erkölcsi állapotát tükrözi. Mégis Izraelt, Jeruzsálemet képviseli, akit az Úr választott ki magának.
Ez felveti a kérdést, miért választott ki minket Isten. Jósua csak egy halvány képe a mi Isten előtti erkölcsi állapotunknak. Az egyedüli válasz azok számára, akik a Mózes kora óta adatott Igét tanulmányozták a következő: kiválasztott, mert szeretett minket. Miért szeretett minket? Mert szeretett minket. Többet nem lehet mondani. Ez Isten szuverén kiválasztó szeretete.
A Zak 3,4-7 beszél a ruhák tisztításáról ill. váltásáról. A szennyes ruhák helyett szép és ékes ruhákat kap Jósua. Azután ezt mondta az angyal az előtte állóknak: Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. 5 Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az ÚR angyala ott állt. 6 És így figyelmeztette az ÚR angyala Jósuát: 7 Ezt mondja a Seregek URa: Ha az én utamon jársz, és ha teljesíted, amit rád bíztam, akkor ítélkezhetsz házamban, és felügyelhetsz udvaraimra, sőt megengedem neked, hogy az itt állók között járj-kelj.
Jósua új ruhát kapott. „Tegyetek a fejére tiszta süveget!” Akkor tiszta süveget tettek a fejére és tiszta ruhába öltöztették. A tiszta ruha a főpap szolgálati ruhája volt, kivéve az engesztelőnapi szolgálatot, amikor fehér ruhát viselt. A legjobb, legszebb ruhákról van itt szó.
Luther egy élménye jutott erről eszembe, ami persze legenda. Luthernek volt egyszer egy álma Wartburgban. Ebben az álomban elé állt a Sátán és vádolni kezdte. Egy hosszú listát olvasott fel neki: „Ezt és ezt tetted, ezt is tetted…”stb. Luther fel volt háborodva, de a Sátán azt mondta: „Hogy képzeled, hogy Isten téged elfogad, ha ezt és ezt tetted?”. A legenda szerint, amikor a lista végére ért, Luther felállt és azt mondta: Ez mind igaz, minden egyes bűn igaz, de Jézus Krisztus, Isten Fiának vére megtisztít minden bűntől. Ekkor megragadta a tintatartóját és a Sátán után hajította. Wartburgban még ma is mutogatják a tintafoltot a falon.
Ez persze legenda, de jól kifejezi egy ember megtérésének erkölcsi igazságát.
Zakariás harmadik fejezetének a további része a jövendő magyarázatával szolgál. A kérdés: ki fog áldani és mikor? Ezt mondja Zakariás a 3,8-10-ben: Hallgass ide, Jósua főpap, társaiddal együtt, akik előtted ülnek! Azt a csodát jelzik ezek a férfiak (a csodák férfiai, mint egy jel), hogy én elhozom szolgámat, a Sarjadékot!
(Ez egy messiási titulus, mely Zakariásnál is többször előfordul, pl. a 6. fejezetben, de találkozhatunk ezzel Jeremiásnál és Ézsaiás 4. fejezetében is. A Sarjadék Jézus Krisztus. Ézsaiás 12., 42., 49., 50., 52,13-53, 61., és talán még a 16. fejezete mind Jehova szolgájával foglalkozik, és Jézus Krisztusra utal.
Tudjuk, hogy Zakariás Ézsaiás tanítványa volt. Ismételten említem, hogy az Ószövetséget az Újszövetséggel kell magyarázni. Ez igaz, de az is igaz, hogy az Ószövetséget is szintén az Ószövetséggel kell magyarázni. Az Ószövetség korábbi részeit az Ószövetség későbbi részeivel lehet magyarázni. Sokat lehet a prófétáktól tanulni arról, ahogyan ők a korai írásokat értelmezték. Zakariástól helyes hermeneutikát tanulhatunk. Zakariás az írásokat mindig a nyelvtani-történelmi-teológiai metodikával értelmezte. Nem értelmezte át korábbi próféták írásait, nem spiritualizálta azokat.)
9 Mert itt van egy kő, amelyet Jósua elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van, én magam véstem bele a mintákat – így szól a Seregek URa. (Ennek a kifejezésnek a jelentését nem értem. Sokan mások sem értik, akik okosabbak nálam.) Egy napon eltörlöm ennek az országnak a bűnét. (Elfogadható az a nézet, hogy az Úr szolgája, a Sarjadék lesz az, aki az ország bűnét el fogja törölni egy napon. Ha visszalapozunk a Zak 2,16-hoz, ott az áll: Az ÚR birtokba veszi Judát, mint tulajdonát a szent földön, és továbbra is Jeruzsálem lesz a választottja. Izrael egy napon megint odafordul az Úrhoz, aki az ország bűnét el fogja törölni.) Itt nincs utalás arra, hogy ez mikor fog bekövetkezni.
Lapozzunk most a Zak 12,10-14-hez. Itt a próféta további részleteket ad meg a jövőre nézve: Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. (Ez ószövetségi hathatós kegyelem!) Rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak. Minden kétséget kizárva ez egy prófécia Isten, a Szentszellem Jeruzsálem lakóinak szívében végzett munkájáról Dávid házában. Arra fognak tekinteni, akit átszegeztek, az Úr Jézus Krisztusra, következésképpen azon a napon olyan nagy lesz a gyász Jeruzsálemben, amilyet Hadad-Rimmónért szoktak tartani a megiddói völgyben. 12 Gyászolni fog az ország, külön-külön minden nemzetség: külön Dávid házának a nemzetsége, asszonyaik is külön; külön Nátán házának a nemzetsége, asszonyaik is külön;
Ha most visszalapozunk az Ézs 53-hoz, akkor fűznék egy megjegyzést ehhez. Ez a fejezet nagyon ismert hívő emberek között. 53,1 Ki hitte volna el, amit hallottunk, ki előtt volt nyilvánvaló az ÚR hatalma? 2 Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. Ebben a szakaszban az igék mind múlt időben állnak. Ez utal valamire, ami a múltban történt. Nem jelent mást, mint azt, hogy a próféta magát a jövőbe helyezte. Egy prófétai inspiráció volt ez: a jövőből tekint vissza a múltba, Izrael élményére, amikor az itt leírt személy köztük volt. Ezen gondolkodik: 3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4 Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta. Ez egy bűnvallás Izrael részéről. Ha ez igaz, akkor elképzelhető – persze ezt másként nem lehet értelmezni – hogy az Ézs 53-ban leírt bűnvallást Izrael az Úr második eljövetelekor olyan módon fogja kifejezni, ahogyan Zakariás az olvasott részben ír arról. Akkor le fog esni Izrael szeméről a fátyol és látni fogják őt, akit átszegeztek. Akkor történik bűnvallásuk.
Lapozzunk az Ézs 61,1-10-hez. Itt a téma: A szolga dicsősége, népe és a föld. Sok prófécia van Ézsaiás könyvében, amely Izrael népi jövőjével foglalkozik, de csak egyet választunk most ki, mert talán ez a legfontosabb mind közül. Ézsaiás 61. és 62. fejezete együtt összefoglalja Izrael történelmét a gyalázattól a dicsőségig. Az Ézs 61,1-3-ban a szolga küldetéséről beszél. Ennek az igének különös jelentősége van számunkra, mert ez az a rész, amelyet az Úr szolgálata elején a názáreti zsinagógában felolvasott. Az Úr ezt saját magára alkalmazta, mert amikor befejezte a felolvasást, ezt mondta: „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára.” (Luk 4,21) Az Úr idejében a zsinagógákban mindenki felállhatott és olvashatott az írásokból, akinek adománya volt azokat magyarázni. A zsinagógákban nem voltak papok, rabbik vagy hivatásos írásmagyarázók. Csak vének voltak, akik ügyeltek a rendre és a szertartások betartására. A zsinagógákban imádkoztak, olvasták az írásokat, a törvényt és a prófétákat, egyeseket pedig a vének kiválasztottak, hogy az írásokat magyarázzák. Nekik szellemi adományaik voltak. Azért állhatott fel Pál apostol az antiókhiai zsinagógában prédikálni, mert valaki felkérte őt, hogy hirdesse az Igét. Akiknek nincs szellemi adományuk, azok ne álljanak fel és ne magyarázzák azt, amihez nem értenek!
Az Úr Jézus ezért felállhatott a zsinagógában és olvashatott az írásokból. Kezébe adták a próféta könyvét, tekercsét, és ő felolvasta a 61. fejezet egy részét, amelyben a próféta szavakba foglalja a Messiás dicsőséges szolgálatát. A zsidó targum szerint itt nem a Messiás szól, hanem a próféta. A targumban így áll: És a próféta így szólt….. Ez később lett beiktatva a prófétai szövegbe.
61,1 Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Az etiópiai kincstárnok, az eunuch, a következő kérdést tette fel, amikor Fülöp felült mellé a kocsijába: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?” (ApCsel 8,34). A kérdésre megvan a válasz. Az Úr maga válaszolta meg, amikor ezt az igét magára vonatkoztatta. A próféta az Úrról beszélt.
Figyeljük meg a következő kifejezést …felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak. Melyik esemény előzte meg közvetlenül azt, amikor az Úr Jézus szolgálata kezdetén ezt a kifejezést használta a názáreti zsinagógában? A keresztsége. Mi volt ez a keresztség? Amikor bement a vízbe és kijött a Jordánból, a Szentszellem látható formában rászállt. Így fejezte ki, így hozta nyilvánosságra a menny, hogy ő a Messiás. Akkor hangzott el az Atya szava: Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm. Az „ez az én fiam” kifejezés a 2. Zsoltárból származik, mely zsoltár az Ő királyi szolgálatáról beszél. Ebben a zsoltárban van leírva, hogy a Messiás hogyan fogja legyőzni a gonosz hatalmát a mennyben. Az …én választottam, akiben gyönyörködöm, egy idézet Ézs 42,1-ből. Ez az első ének a szenvedő szolgáról: Ézs 42,1 Ez az én szolgám, akit támogatok, az én választottam, akiben gyönyörködöm. Amikor a mennyei hang elhangzott, „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm”, akkor ebben az Atya azt mondta, „fiam, te vagy a messiási király akinek a feladata Jehova szenvedő szolgájának szolgálatát elvégezni.”
Mi volt a szolga feladata? Hogy a szívbajosokat meggyógyítsa! … felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket. A szellemi szívbajosokat! … szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Ő kardiológus, aki személyesen gyógyít. Ő házhoz jár a betegekhez.
Ézs 61,2: Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját. Az Úrnak kettős feladata van: a megváltás és a bűnbocsánat feladata, illetve a bosszúállás és az ítélet szolgálata.
…vigasztalok minden gyászolót. 3 Hamu helyett fejdíszt adok Sión gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajt, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az ÚR ültetvényének: őt ékesítik! A próféta a harsona évéről beszél (Lev 25,11 kk.), amikor a foglyokat szabadon bocsátják, elengedik mindenkinek az adósságát, a rabszolgák pedig szabadok lesznek. (Nem lenne jó, ha máról holnapra minden adósságod elengednék? Persze csak 50 évenként!) A harsonák napja vagy éve a szabadság ideje volt. Ezen van a hangsúly.
b.) A szolga beszél jövetelének eredményéről. 61,4-9: Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek. 5 Jelentkeznek majd az idegenek, hogy legeltessék nyájaitokat, és más népek fiai lesznek földműveseitek és szőlőmunkásaitok. 6 Titeket pedig az ÚR papjainak neveznek, Istenünk szolgáinak mondanak. A népek gazdagságát élvezitek, kincseikkel büszkélkedhettek. 7 A kétszeres szégyen és szidalom után ujjongani fognak osztályrészüknek, mert kétszer annyi jut mindenkinek az országban, örökké tartó örömben lesz részük. 8 Mert én, az ÚR, szeretem az igazságot, gyűlölöm a rablást és az álnokságot. Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát, és örök szövetséget kötök velük. Híresek lesznek utódaik a nemzetek közt, és ivadékaik a népek között. Bárki látja őket, fölismeri, hogy ezt a népet megáldotta az ÚR.
Beszél a romok felépítéséről, arról hogy a föld ismét termést fog hozni, majd elismerik őket a nemzetek. Beszél arról, hogy a földet az idegenek és jövevények fogják megművelni, ők pedig az Úr papjai lesznek. Izrael elsőbbsége helyreáll a népek között. És ami szintén fontos: A föld helyre lesz állítva. (7-9.v.)
Végül a 61,10-11-ben a szolga örvend az üdvösségben, mert az üdvösség tőle származik: 10 Nagy örömöm telik az ÚRban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, (ez nem azt jelenti, hogy a szolga üdvözül vagy rászorul az üdvösségre, viszont ő az üdvösség képviselője és csak egy üdvösség van azok számára akiket ő képvisel) az igazság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit. 11 Mert ahogyan a föld növényeket hajt, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjaszt majd igazságot az én Uram, az ÚR is, és öröméneket minden nép hallatára..
Ő Izrael képviselőjeként beszél, aki Izrael számára az üdvösséget hozza.
Két dolgot szeretnék röviden megemlíteni, mielőtt ezt a fejezetet lezárjuk:
Zakariás próféciájában különös hangsúly van Isten kezdeményezésén és Isten szeretetén. Zakariás említi, hogy Izrael Isten kiválasztottja. Isten fogja Jósua szennyes ruháit eltávolítani. Ő rendeli el, hogy tiszta ruhákat kapjanak. Egy mindig visszatérő kifejezés: Én teszem ezt… én teszem azt…. Az egész fejezet kontextusában hangsúlyos az Úr Isten szuverén kezdeményezése. A Zak 3,9-ben háromszor használja a személyes névmást annak kifejezésére, hogy mit tesz Isten. Különös hangsúly van itt tehát az isteni kezdeményezésen.
James Deny egyik előadásában Isten szeretetéről és az engesztelő áldozatról beszélt. Elmondta, hogy Krisztus azért jött, hogy engesztelő áldozatot hozzon bűneinkért. János apostol 1. levelében nem képes a szeretet gondolatát közölni és megértetni más módon, csak úgy ha az engesztelésre mutat rá. A szeretet az engesztelő áldozatban nyilvánul meg. Az engesztelődés csak egyetlen formában képes megnyilatkozni: (1Ján 3,1) Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya. Számára az „Isten szeretet” kifejezés ugyanaz mintha azt mondaná, „Isten fia által engesztelődést szerzett a világ bűneiért”. Ha Jézus Krisztus engesztelő halála el lenne választva Isten szeretetétől, akkor azt nem mondhatnánk, hogy Isten szeretete elvesztette jelentőségét, de minden bizonnyal elvesztette az apostoli jelentőségét. Sokan beszélnek Isten szeretetéről, de ugyanakkor tagadják az Úr Jézus engesztelő áldozati halálát.
Sokat hallunk manapság a szentimentális szeretetről, de kevés szó esik arról a szeretetről, amely Isten Igéjében található.
Egy bíró a legfelső bíróságon mondta sok évvel ezelőtt: „Ha benső indíttatásom egy törvényszegővel szemben kegyelemre indít, akkor nem akarom elfelejteni, hogy hazámmal szemben is köteles vagyok kegyelmet gyakorolni. Mindenkivel szemben készek vagyunk kegyelmet gyakorolni, rábeszélünk másokat arra, hogy legyenek kegyelmesek, de elfelejtjük, hogy alkotmányunkkal és az ország törvényeivel szemben is kötelességeink vannak”.
Egy másik fontos megfigyelés ezekben a próféciákban: a föld szerepe. Ha visszalapozunk Mikeás könyvéhez, a 4. és a 7. fejezet ugyanezt hangsúlyozza: az Ábrahámi szövetség ígéreteinek kiteljesedéséhez hozzátartozik Isten áldása a földre nézve is.
Ez a néhány fejezet fényt vet Izrael nemzeti jövőjére.