Az első fejezet Dániel próféta felkészítésével foglalkozik. A könyv Júda babiloni fogsága idején íródott. Júda, a déli királyság, engedetlensége miatt Izráel, az északi királyság sorsára jutott, mivel nem tartotta meg a szombatév törvényét, amelyet 2Krónikák 36 is említ. Minden hetedik évben szombatévet kellett volna tartani, amikor a földnek pihenést adnak – ezt a nép nem tartotta be. Ezért kerültek hetvenéves fogságba Babilonba. Ezenkívül nagy súllyal nyomott a latban bálványimádásuk is, és Júda királya, Jójákim azt tette, ami gonosz volt az Úr szemében. Így következett be Izráel fogságának ítélete.
Három deportálás történt Júdából Babilonba: az első Kr. e. 605-ben, majd 597-ben és 586-ban, utóbbi során Jeruzsálem elpusztult. Dániel tehát ebből a fogságból ír, ahová őt is elhurcolták.
A könyv feltűnően személyes hangvételű. Olvasás közben észrevehetjük, hogy a prófécia nem Izráel népéhez szól. Nem Izraelt szólítja meg, és amikor Dániel Istennel beszél, mindig „a te népedről” beszél, nem pedig „az én népemről”, ahogyan Ézsaiás teszi. A Dániel 9,24 így szól: Hetven hét van kiszabva a te népedre és a te szent városodra, hogy véget vessen a hitszegésnek… – figyeljük meg: „a te néped” és „a te városod”. Ezek a szavak arra utalnak, hogy Isten elvetette ezt a nemzedéket.
A másik feltűnő dolog a könyvben Dániel személye. Dánielt az Ószövetség különösen igaz emberként jellemzi. Ezékiel könyvében olvashatunk néhány dolgot Dánielről: akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal – így szól az én Uram, az Úr (Ez 14,14). Ez a három férfi különösen igaz volt Isten szemében. Az Ez 14,20 így folytatódik: és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom – így szól az én Uram, az Úr –, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg az igazságukkal…Az Ez 28,3-ban: Biztosan bölcsebb vagy Dánielnél, nem marad előtted titokban semmi! 4 Bölcsességeddel és értelmeddel szereztél gazdagságot, aranyat és ezüstöt szereztél kincstáraidba.… Itt Tírusz vezetőit Dánielhez hasonlítják. Ő tehát különösen igaz és bölcs emberként volt ismert.
Most pedig ejtsünk néhány szót a könyv szerkezetéről. Az első 6 fejezet történeti, az utolsó 6 fejezet prófétai. Ez a logikus felépítés, de a 2. fejezet az egyik legerősebb prófétai fejezet az egész Ószövetségben. Tehát azt mondhatjuk, hogy az 1. fejezet a bevezetés, a 2-7. fejezetek pedig a pogányok nemzeteit írják le. Az utolsó 5 fejezet tartalmazza az igazságot Izraelről.
Néhány szó a könyv felépítéséről: Az első hat fejezet történeti, a második hat prófétai jellegű. Ez a logikus felépítés, bár a második fejezet már maga is az egyik legerőteljesebb prófétai rész az egész ÓszövetségbenTehát: az első fejezet a bevezetés, a 2–7. fejezetek a pogány nemzetekkel foglalkoznak, míg az utolsó öt fejezet Izráel prófétai sorsát tárja elénk.
A könyv kétnyelvű. Az 1,1–2,3 versek héberül íródtak, a 2,4–7. fejezetek arámi nyelven, míg a 8. fejezettől ismét héberül. A Dániel 2,4 így szól: A csillagjósok így szóltak arámul a királyhoz: Király, örökké élj! Mondd el az álmot szolgáidnak, és mi megadjuk a magyarázatát. Úgy tűnik, hogy az arámi nyelvű részek a pogányokhoz szólnak, a héber részek pedig Izráelhez.
Tehát megismétlem a könyv felépítését: Az 1. fejezet a bevezetés, a 2-7. fejezetek a pogány nemzetekről szólnak, az utolsó 5 fejezet pedig az Izrael népéről szóló próféciák.
Kezdjük az 1. fejezettel.
Jójákím júdai király uralkodásának harmadik évében felvonult Nebukadneccar, Babilónia királya Jeruzsálem ellen, és ostrom alá vette. 2 Az Úr a kezébe adta Jójákímot, Júda királyát és az Isten háza fölszerelésének egy részét; ő pedig elvitte a fölszerelést Sineár földjére, a maga isteneinek a templomába, és isteneinek a kincstárában helyezte el. (Vegyük észre, hogy Dániel hisz abban, hogy Isten irányítja a történelmet.) 3 A király parancsba adta udvarmesterének, Aspenaznak, hogy válasszon ki Izráel fiai közül királyi vérből való vagy nemesi származású 4 ifjakat, akiknek semmiféle fogyatékosságuk nincs, hanem szépek, fogékonyak minden bölcsességre, műveltek, járatosak a tudományban, és így alkalmasak arra, hogy majd a királyi palotában szolgálatba álljanak. Meg kellett őket tanítani a káldeusok írására és nyelvére is. 5 A király elrendelte, hogy napi ellátmányukat a király ételeiből adják, és abból a borból, amelyet ő szokott inni. Így kellett őket nevelni három esztendeig, hogy azután a király szolgálatába álljanak. 6 Voltak közöttük júdaiak is: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. 7 Az udvarmester ilyen neveket adott nekik: Dánielt Baltazárnak, Hananját Sadraknak, Mísáélt Mésaknak, Azarját pedig Abéd-Negónak nevezte el.
Dániel tehát olyan próféta, aki a bibliai írók hagyományában áll, mert hiszi, hogy a lét végső forrása az isteni szándék. Az első és második vers utalást tesz Jeruzsálem városának elfoglalására. Ezt más bibliai helyekről is tudjuk, amelyeket most nem idézünk fel. Azt olvassuk: Az Úr kezébe adta Jójákimot, Júda királyát.– Ez egy prófécia beteljesedése volt. Itt tehát nemcsak isteni szuverenitás példáját látjuk a nemzetek irányításában, hanem olyan próféciák beteljesedését is, amelyek megjósolták, hogy mi fog történni, ha Izrael és Júda nem engedelmeskedik az Úr szavának, amelyet Mózes és a próféták által adott nekik.
Nyilvánvaló, hogy miután Izráel Babilon fennhatósága alá került,Nebukadneccarnak az volt a szándéka, hogy olyan zsidókat képezzen ki ezekben a tartományokban, akik ismerik Izráelt, és így képesek lesznek e területek irányításában részt venni a babiloni államapparátusban. Milyen tulajdonságokkal kellett rendelkezniük ezeknek a tisztviselőknek? Fiataloknak kellett lenniük, nem időseknek. Jó megjelenésűeknek, mert a fogyatékkal élő embereket a nép nem fogadta el. Minden bölcsességükben intelligensnek, műveltnek és jó ítélőképességűnek kell lenniük, és így alkalmasnak kell lenniük arra, hogy a király palotájában szolgáljanak. Ezeket a fiatal férfiakat teljes „átnevelésnek” vetették alá, hogy a királynak szolgálhassanak. Be kellett illeszkedniük a babiloni rendszerbe. A király meghatározta, hogy naponta a király asztali ételeiből és az általa ivott borból táplálkozzanak, és hogy három éven át nevelésben részesüljenek, amelynek végén a király szolgálatába kell állniuk.A káldeusok nyelvének, irodalmának és gondolkodásmódjának hároméves tanulmányozása egy akkori „mesterképzésnek” számított, amely után hűséges szolgái lehettek a királynak. Az átnevelés része volt az is, hogy megjelenésükben is hasonlítsanak a többi kormányzati tisztviselőre. Új neveket kaptak, amelyek a pogány istenek tiszteletére utaltak. A királyi udvar különleges étrendje által pedig testalkatukat is a babiloniakéhoz kellett igazítaniuk. A perzsa hagyomány szerint a képzés időtartama három év volt, és úgy tűnik, a babiloniak is ezt a rendszert követték.
Külön hangsúlyt fektettek az élelemre, amit ezek a fiatalok kaptak. A király határozta meg a napi táplálékukat a királyi asztali ételekből és az általa ivott borból.Egyes bibliafordításokban ezeket az ételeket „ínyencségeknek” nevezik. A héber szövegben azonban a pathbagh szó szerepel, amely eredetileg áldozatot jelent. Vagyis olyan ételekről van szó, amelyeket pogány isteneknek mutattak be áldozatul. Ez talán magyarázat lehet arra, hogy miért nem akarta a három ifjú elfogyasztani ezeket. Valószínűleg az is közrejátszott, hogy a királyi koszt nem volt kóser – azaz tisztátalan állatok is lehettek benne –, és ők nem akarták magukat ezzel beszennyezni.
Mi volt a káldeusok nyelve? A fiataloknak – akik talán 16 vagy 20 évesek lehettek – ezt a nyelvet kellett megtanulniuk. Dániel bizonyára rendkívül magas intelligenciával rendelkezett. A lexikonban ez áll: „A káldeusok nyelvei közé tartozott az óbabiloni, a kétféle sumér dialektus, némi ismerettel a kasszita nyelvből – amely a hettitával mutat rokonságot –, valamint más, közeli népek nyelvei.” Ez nagyjából olyan, mintha valaki egyszerre szeretné megtanulni egy ország három hivatalos nyelvét a hozzájuk tartozó dialektusokkal együtt. Ehhez még hozzájöttek olyan tantárgyak, mint a csillagászat, asztrológia, matematika, történelem, mitológia és mások.
Érdekes, hogy új neveket is kaptak. Asszimilálódniuk kellett a babiloni társadalomba. A 6. versben ezeket a neveket találjuk: Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Dániel jelentése: „Isten az én bírám”. Az udvari tisztviselő azonban Dánielt Baltazárnak nevezte, ami azt jelenti: „Bel kincstárnoka”. Hananjáazt jelenti: „aki Jahve kegyében áll”, míg új neve, Sadrak azt jelenti: „a napisten által beavatott”. Misáél jelentése: „aki olyan, mint az Isten”, új nevének,Mésaknak a jelentése pedig: „aki olyan, mint Vénusz”. Végül pedig Azarjá azt jelenti: „akit Jahve megsegített”, Abéd-Negó pedig: „Négó szolgája”. Az összes olyan nevet, amely kapcsolatban állt Jahvéval, olyan nevekre cserélték, amelyek most viselőjüket a babiloni istenekkel hozták összefüggésbe.
Most a Dán 1,8-16-ot szeretném felolvasni:
Dániel azonban elhatározta, hogy nem szennyezi be magát a király ételével és azzal a borral, amelyet ő szokott inni. Megkérte hát az udvarmestert, hogy ne kelljen magát beszennyeznie 9 Isten az udvarmestert jóindulatra és irgalomra indította Dániel iránt. Ez a jóindulat és irgalom viszont azzal járt, hogy ezzel a főtisztviselő a saját fejét kockáztatta, neki ugyanis a király utasításait kellett volna végrehajtania. De azért ezt mondta az udvarmester Dánielnek: Félek az én uramtól, a királytól, mert ő rendelkezett így az ételetekről és az italotokról. Mi lesz, ha azt látja, hogy ti soványabbak vagytok, mint a veletek egykorú ifjak? Még bajba kerülök miattatok a királynál! Amikor nem kapott választ az udvarmestertől, Dániel a közvetlen felügyelőjéhez fordult. Akkor Dániel ezt mondta annak a felügyelőnek, akit az udvarmester rendelt Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá mellé: 12 Tégy próbát szolgáiddal tíz napig! Engedjék meg, hogy zöldségféléket együnk, és vizet igyunk. Ezt nem úgy kell érteni, hogy valóban csak zöldségekről volt szó; a menü tartalmazott kenyeret és különféle gabonaféléket is, de vegetáriánus volt. Azután mutassanak meg neked minket és azokat az ifjakat, akik a király ételéből esznek, és amit majd látsz, aszerint bánj szolgáiddal! 14 Az hallgatott rájuk ebben a dologban, és próbát tett velük tíz napig. 15 Tíz nap múlva szebbnek látszottak, és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek. 16 Ezért a felügyelő fölmentette őket az alól, hogy az előírt ételt egyék, és bort igyanak, és ahelyett zöldségféléket adott nekik.
Egy kommentárban ez áll: „Ezek a fiatalemberek tipikus tizenévesek voltak. Nem a fogság, nem is a bánásmód ellen tiltakoztak – hanem az ellen, amit enni adtak nekik.”
Az ételek és a bor nem voltak kóserok, vagyis nem feleltek meg a Tóra, különösen a Leviták könyve étkezési előírásainak. Bizonyos állatok tisztátalannak számítottak, és tilos volt őket megenni – Dániel és barátai pedig nem akarták magukat olyan ételekkel beszennyezni, amelyek nem voltak kóserok. Dániel úgy tekintett magára, mint aki Isten törvénye alatt áll. Mondhatta volna azt is: „Most már Babilonban vagyok, alkalmazkodnom kell az itteni szokásokhoz.” De ő tudta, hogy Isten igéjének van alárendelve, és ennek megfelelően viselkedett.
Ráadásul nagyon bölcsen járt el. Amikor az udvarmester nem reagált a kérésére, Dániel nem adta fel, hanem a felügyelőt kérte meg arra, hogy csak vegetáriánus ételt adjon neki. Ez a megfontolt, körültekintő viselkedés nagyszerű példa lehet számunkra.
Tanulságként szolgálhat számunkra is, hogy tudatosan Isten igéje alapján kell élnünk, és nem szabad belemenni a helyzethez igazított, spekulatív erkölcsi megoldásokba.
Dániel kérését végül a felügyelő elfogadta – kipróbálták az „étkezési kísérletet”, és az eredmény meggyőző volt. A 14–16. versekben és a következőkben olvassuk, hogy a héber ifjak tíz nap után jobb benyomást keltettek, egészségesebbek voltak, mint azok, akik a király asztaláról ettek.
A következményeket a 18–21. versek tárják elénk. Az elbeszélő egyfajta feszültséget épít fel a történetben, ami kíváncsivá tesz bennünket: vajon hogyan fog reagálni Nebukadneccar – aki nem is tudott az étrend megváltoztatásáról – ezekre a fiatalokra?
Ezután arról olvasunk, hogy sikerült a fiatalok”záróvizsgája”:
Isten megadta ennek a négy ifjúnak, hogy előrehaladjanak a tudományban, mindenféle írásban és bölcsességben. Dániel pedig értett a látomások és az álmok magyarázatához is. 18 Amikor eljött az az idő, amelyről megparancsolta a király, hogy vezessék őket eléje, az udvarmester bevezette őket Nebukadneccar elé. 19 A király elbeszélgetett velük, de egy sem akadt közöttük, aki olyan lett volna, mint Dániel, Hananjá, Mísáél és Azarjá. Ők tehát a király szolgálatába álltak. 20 Akármit kérdezett tőlük a király, bölcsesség és értelem dolgában tízszer okosabbaknak találta őket egész országa minden mágusánál és varázslójánál. 21 Ott is maradt Dániel Círus király uralkodásának első évéig.
Úgy hiszem, ez jó illusztrációja annak az igazságnak, amely mindig Isten igazsága. Minden igazság Isten igazsága – ez volt Abraham Kuyper jelmondata. Kuyper teológus volt, később pedig Hollandia miniszterelnöke. 1920-ban hunyt el. Ő alapította az Amszterdami Szabad Egyetemet, ahol a rendszeres teológia és a héber nyelv professzora is volt. Azért alapította az egyetemet, hogy minden emberi tudományt Isten Igéjének ismeretével kapcsoljon össze. Kuyper rendkívüli intellektusú ember volt. Hitte, hogy minden igazság Isten igazsága, és hogy bármely tudományterületen is bukkanjon fel az igazság, az végső soron Isten kijelentéséhez kapcsolódik, és az Ő igéjében megtalálható. Legyen szó gazdaságról, művészetekről, orvoslásról vagy jogról – bármiről is legyen szó –, minden végső soron összefüggésbe hozható Isten kijelentésének elsődlegességével, amely a Szentírásban adatott. A Szentírás nem tartalmaz minden tudást, de kulcsot ad minden tudáshoz. Ennek bizonyítékát látjuk Dánielnél és barátainál is. Ők teljesen Isten igéje alá rendelték magukat, és Isten ezért különleges tudást adott nekik az élet minden területén. Kitartásuk első jutalma a tudás volt:
Megismerték az igazságot. Mondhatnánk úgy is, hogy betekintést nyertek az irodalom világába. A bölcsesség pedig annak a képessége, hogy a megszerzett tudást alkalmazni tudjuk. A tudás az a képesség, hogy minden élethelyzetben megfelelően alkalmazzuk a megértett igazságot. Ez az Újszövetségben is megjelenik.
Sokan vannak, akik hatalmas tudással rendelkeznek, de kevés bennük a bölcsesség. Ha választanom kellene, én elsősorban bölcsességet szeretnék – hogy amit tudok, azt jól tudjam alkalmazni. Ez ügyesség, éleslátás, ráérzés. – A fiatalok Isten igéjéhez való hűségük jutalmául kapták meg a megismerés, tudás ajándékát.
Lapozzunk vissza a 119. zsoltár 97–98. verséhez. A zsoltáros itt a tanításokról beszél: Mennyire szeretem törvényedet! Egész nap azon elmélkedem. Amit ezután mond, az nem dicsekvés:98 Bölcsebbé tesz ellenségeimnél parancsolatod, és enyém marad az örökké.
Micsoda csodálatos elismerése ez annak az ismeretnek, amely a Szentírásból nyerhető! Aki befogadja az Igét, ismeretet szerez, és bölccsé lesz.
A következő, amit Dániel kapott, az álmok és látomások értelmezésének képessége volt. Ez a képesség egy bölcs embernek adatott. Ő volt az az ember, aki nemcsak az élet gyakorlati dolgairól rendelkezett átfogó tudással és rálátással, hanem a látomásokat és álmokat is tudta értelmezni, ahogyan azt később olvasni fogjuk.
A fejezet a következő szavakkal zárul: Ott is maradt Dániel Círus király uralkodásának első évéig.
Tudnunk kell, hogy ez hosszú időt jelent. Itt egy nagyon fontos kijelentés hangzik el, és szeretnék mondani valamit, ami nem közvetlenül e vershez kapcsolódik. Minél jobban ismerjük a Bibliát, annál jobban megértjük. És ha figyelembe vesszük, mi minden történt Nebukadneccar és Círus uralkodása alatt, akkor értelmet nyer ez a mondat: Ott is maradt Dániel… Mennyi megpróbáltatás történt ebben a hosszú időszakban! Aki ismeri Közép- és Dél-Amerika történelmét, vagy például Franciaország történetét, tudja, milyen gyakran váltották egymást a kormányzatok… És ha belegondolunk, hányszor váltották egymást a keleti despoták gyilkosságok és mészárlások után, akkor felismerhetjük Isten gondoskodását ezeknek a fiatalembereknek az életében.
Végül: ez az első fejezet képet ad arról az emberről, akit Isten megvilágosított. Ha elolvassátok Dániel könyvét, megismerhetitek azt az embert, aki egyenesen megállt a babiloni társadalomban, a fogság idején. Aki azt kérte, hogy követni tudja Istenét, s akinek az igazság rendkívül értékes volt. Így már azt is megérthetjük, miért olvasunk ebben a könyvben látomásokról és álmokról. Isten embere, aki szívében elhatározta, hogy követni fogja az Urat, Istentől lelki és erkölcsi felkészítést kapott.
Sok keresztény kész feladni az elveit, és a könnyebb utat választja. Ők nem olyanok, mint Dániel volt. Ugyanezt az elvet találjuk itt, amelyet Isten már Illésnek is kijelentett: Akik engem tisztelnek, azokat én is tisztelni fogom (1Sám 2,30).Az Úr adjon nekünk is olyan szívet, amilyen Dánielnek volt, aki rendíthetetlenül ragaszkodottmindahhoz,amit Isten mondott neki. Ámen.