Category : Apostolok cselekedetei

(8) Az első gyülekezet. ApCsel 2,37-47

A mai textus az ApCsel 2,37-47-ben található. A 37-40. versekkel ma nem szeretnék foglalkozni, mert ott arról a kérdésről esik szó, hogy a keresztség üdvszükséglet. Mivel mi nem fogunk ma keresztelni, ezt a kérdést későbbre hagynám. Eltekintve ettől, a keresztség kérdése később, a 10. fejezetben is még egyszer visszaköszön. Emlékezzünk! Péter egy nagy beszédet tartott a Pünkösdöt ünneplőkhöz és végezetül ezt mondta: Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, és ezt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: Mit tegyünk, testvéreim, […]

(9) Izrael második esélye. ApCsel 3,1-26

Ma az Apostolok Cselekedeteinek egész 3. fejezetet fogjuk elolvasni. Megadhatnánk a címet úgy, mint Izrael második esélye vagy még jobb lenne, ha Izrael megvalósítandó célja lenne. Pünkösd megtörtént és a hívők naponta összegyűltek a templom területén és a házaknál. Itt jön Lukács. Péter és János felment a templomba a délutáni imádkozás idejére, három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit mindennap letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, […]

(10) Isten hűsége és a mi odaadásunk. ApCsel 4,1-31

Pünkösdöt ünnepeltünk, néhány nappal később Péter meggyógyította a bénát Jézus nevében, aztán beszédet tartott Péter és követelte a néptől, hogy bűnbánatot tartsanak és megtérjenek, ami által az Ószövetség ígéretei beteljesednek és Jézus második eljövetele valósággá válhat. Ezután a prédikáció után a következőeket olvassuk az ApCsel 4,1-31-ben: Amíg beszéltek a néphez, eléjük álltak a papok, a templomőrség parancsnoka és a szadduceusok; bosszankodtak ugyanis azon, hogy tanítják a népet, és azt hirdetik, hogy Jézus által van feltámadás a halálból. Ezek elfogták őket, és mivel […]

(11) Az elfelejtett veszély. ApCsel 4,32-5,16

A rész, amelyet ma olvasunk, hosszabb, mint egyébként és szeretném az olvasásánál bekorlátozni a kommentárjaimat. Az ApCsel4,32-től olvassuk az 5,16-ig. Ott írja Lukács: „A hívők egész gyülekezete pedig szívében és lelkében egy volt. Senki sem mondott vagyonából semmit a magáénak, hanem mindenük közös volt.  Az apostolok pedig nagy erővel tettek bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szűkölködő sem, mert akiknek földjük vagy házuk volt, eladták azokat, az eladott javak árát pedig elhozták, és […]

(12) A végső lojalitás. ApCs 5,17-42

A mostani igeszakaszunk az ApCsel 5,17-42. A korai egyháztörénelmet tanulmányozzuk. A Szentszellem kitöltése után azt olvastuk, hogy az apostolok hirdették a jó hírt, ezért üldözték őket.Láttuk azt is, hogyan fegyelmezte Isten a gyülekezetet, amikor képmutatás ütötte fel a fejét közöttük. Olvastunk arról is, hogyan gyógyult meg a béna. Most pedig az üldözés második hullámához érkeztünk. Sokan jutottak hitre, és sok csodát láttak az emberek. Az 5,15-ben ez áll: A betegeket is kivitték az utcákra, ágyakra és fekvőhelyekre tették le őket, hogy […]

(13) A Pál előtti Pál. ApCsel 6,1-15.

1 Azokban a napokban pedig, mivel nőtt a tanítványok száma, a görögül beszélő zsidók zúgolódni kezdtek a héberül beszélők ellen, hogy a naponkénti gondoskodásban elhanyagolják a közülük való özvegyasszonyokat. 2 Ekkor összehívta a tizenkettő a tanítványok egész gyülekezetét, és ezt mondták nekik: Nem helyes az, hogy az Isten igéjét elhanyagolva mi szolgáljunk az asztaloknál. 3 Hanem válasszatok ki magatok közül, testvérek, hét férfit, akikről jó bizonyságot tesznek, akik telve vannak Szellemmel és bölcsességgel, és őket állítsuk be ebbe a munkába 4 mi pedig megmaradunk az imádkozás és […]